Rájöttem, vagy legalább is azt hiszem, hogy rájöttem, mi vitt engem folyamatosan a rosszullétekbe. Olyan rosszullétekbe, amitől régebben nem tudtam szabadulni sehogy sem.
Kezdjük az elején. Miért érezzük rosszul magunkat időnként? De olyan pocsék módon rosszul, hogy képtelen vagy kezelni a helyzetedet. Itt kezdhetném azzal, hogy rosszul ébredünk már fel, de ennek is megvan már a maga oka. Menjünk vissza az időben. Ha már reggel rosszul érzed magad, akkor nem aludtál jót, tehát már vagy előző nap történt valami, ami kihozott a sodrodból, vagy már korábban, de még nem tudtad feldolgozni. Én általában nem tudtam semmilyen negatív eseményt, helyzetet feldolgozni. Nem is tudtam, hogyan is kell ehhez hozzáállni. Egyszerűen ilyenkor (ha valami bánat ért, pl.), akkor belül elkezdett "forrni a vérem" a tehetetlenségtől, ami csak fokozódott, és reménytelenségbe torkollott a végén.
Forrt a vérem, és addig-addig hergeltem magam, amíg totálisan gyenge nem lettem. Mindenre és mindenkire haragudtam, hogy miért ver a sorsom engem az én betegségemmel. Miért élnek mások olyan idilli helyzetben, vidámak, boldogok, és én nem tudok sosem az lenni. Ez, hogy önmagamat hergeltem egyre rosszabb és rosszabb állapotba, minden idegi erőmet kivette belőlem, nem csoda, hogy végül a kórházban kötöttem ki, nem is egyszer.
Amire rájöttem, az az, hogy túl sokat foglalkoztam önmagam érzéseivel, másokét pedig sutba dobtam, hiszen ők úgyis jól elvoltak a maguk boldogságában - (gondoltam én akkor). Nem becsültem meg kellőképpen embereket, olyanokat, akik pedig rengeteget segítettek nekem talpra állni. Úgyhogy csak óvatosan szabad bánni az önsajnálattal, mert visszaüt, mint a bumeráng.
Sokat változtam a régi énemhez képest, már oda tudok figyelni, ha szólnak hozzám, és nem kapom fel a vizet téves beszólásokért, tudok önmagamon is jót nevetni, ha épp kifordulok önmagamból. Mégis elkap a sírógörcs időnként, amit még nagyon nehezen tudok kezelni ma is. De észre tudom már venni, ha közeledik felém a veszélyhelyzet, és sok trükköm van már arra, hogyan is oldjak feszült pillanatokat. Mégis ki tud készíteni, ha érzem, hogy valamivel nem tudok mit kezdeni, kevés vagyok egyedül a megoldáshoz.
A megoldás mindenesetre csakis a türelem lehet, ez mindig meghozza a hozzá fűzött reményeket. Gyakorolnunk kell türelmeseknek lenni egymáshoz, és saját magunkhoz is. Nem szabad engedni, hogy felforrjon a vérünk, dühbe guruljunk, és olyan helyzetbe kényszerüljünk, amiben nem szeretnénk részt venni.
Sok-sok tényezője van még a negatív élethelyzetek feloldásának, legjobb, ha bele sem kerülünk ilyenekbe, de ez nem olyan egyszerű. Ha tudod magadról, hogy hamar kiütöd magad, mint a ringben az ökölvívók, akkor meg kell tanulni várni, és meg kell tanulni türelmesnek lenni. Ez mindenképpen kell ahhoz, hogy jól boldogulj az életedben. :)
ui.: - Ne várd meg, míg lecsap a harag vagy más rossz érzés, már most tegyél azért, hogy ilyen elő se fordulhasson!
Utolsó kommentek