Nagyon kutattam amióta beteg lettem, hogy vajon miért is betegedtem meg. Mert szerintem mindennek oka van. Arra rájöttem, hogy még most is érzelmileg elég labilis vagyok, de ez nem volt így, amíg fiatalabb voltam és egészséges, mint a makk.
Most olyan könnyen tudok elpityeredni, mint amilyen könnyen lánykoromban elnevettem magam szinte minden pillanatban. Vissza-visszatérnek azok a régi mosolygós napok, visszaidézik a régi önmagamat, aki mindig is szerettem lenni. Majd kicsattantam az egészségtől, annyira összhangban voltam önmagammal, sok csodás élményben volt részem. De hol van a határvonal, az a szétszakító határvonal, ami az egészséget betegséggé változtatja, nem tudom. Csak azt tudom, hogy szerettem élni, de amikor beteg lettem, már nem akartam annyira. Nem volt jó az állandó feszültség, ami minden pillanatban jelen volt az életemben. Hogy változhat meg valami úgy, hogy azután már csak a folyamatos stressz marad, semmi más? Mi az egészség? és Mi a betegség? és Hogyan tudjuk azt elviselni, ha megbetegedünk?
Már sok mindent okoltam a betegségemért, leginkább önmagamat, de rá kellett jönnöm, hogy fölöslegesen marcangolom magam. Attól még nem lesz jobb most sem, és nem volt jobb eddig sem, ha önmagamat hibáztattam. Sok könyvet olvastam már ezért, és van, amelyikben arra hívják fel a figyelmemet, hogy az érzelmeink szoros összefüggésben vannak az immunrendszerünkkel. Nagyon le tudunk gyengülni, ha érzelmileg is labilisabbak vagyunk, de még akkor is, ha magányosnak érezzük magunkat. A stressz, ez a néma gyilkos, nagyon megkeseríti még most is az életemet, mert tudom, hogy sokszor van, mikor kevés vagyok vele szemben. Küzdök, harcolok ellene, de van, amikor ő győzedelmeskedik.
Amikor egészségesek vagyunk, másképp élünk, mint amikor betegek leszünk. Amikor betegek vagyunk, elvész az önállóságunk, félszegen nézzük a diagnózist, a papírt, amit a kezünkbe ad a kezelőorvos. Várjuk a csodát, vagy valamit, ami most rögtön kellene hogy segítsen rajtunk, de nem teszi. Ezért van, amikor sokáig betegek vagyunk, van, mikor hamar túljutunk egy betegségen. Minden attól is függ, milyen a lelkiállapotunk éppen. Ha hagyjuk, hogy legyengüljünk, nehezebben gyógyulunk, és tovább is tart a felépülésünk. Az én esetemben totális leépülés volt még fiatal koromban, úgy kellett összeszednem magam lépésről lépésre. Sokan segítettek pedig és vagy nem hagytam magam a makacs természetem miatt, vagy olyan erős érzelmi hatások értek, amiket nem tudtam segítséggel sem kivédeni. Ma már más szemmel nézek vissza a rossz pillanatokra, de még most sem vagyok biztonságban, ha a visszaesésről van szó. Bármikor érhet olyan trauma megint, ami visszavisz a kórházba, és várhatom megint a gyógyulás fázisát. Úgyhogy nagyon vigyázok magamra, mert fiatalabb már nem leszek, és nehezebben veszem már az akadályokat is. Az egészség és betegség között olyan vékony határ van sokszor, hogy nem is tudunk róla. Az életmódunkkal segíthetünk önmagunknak, hogy sokáig élhessünk, mert senki nem tud úgy vigyázni ránk, mint mi saját magunk. Ne feledd, hogy mindenkor törődj magaddal, és mindig jusson eszedbe, hogy holnap is ugyanúgy egészséges szeretnél lenni, mint ahogy tegnap is az voltál. Kutasd ki, hogy mi az egészség titka, és őrizd meg magadnak, és élj is úgy, ahogy a legszebb napjaidon is megszoktad. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek