Észrevetted-e már magadon, hogy gondolsz valamire vagy látsz valamit, valakit, és ez az élmény annyira megragadja a fantáziádat, hogy nem tudsz szabadulni tőle? Annyira kötődsz ehhez a gondolathoz vagy érzéshez, hogy szinte megbénít, nem is tudsz másra koncentrálni, csak erre.
Pedig te igazából nem is akartál annyi figyelmet szentelni annak az érzésnek vagy gondolatnak, de mégis, valahogyan a rabjává váltál, elvarázsolt, elcsábított és most azon őrlődsz, hogyan is hozhatnád magad egyenesbe. Hiába, nem tudunk másképp tenni, mint ahogy azt első sugallatra tesszük. Szeretnél ezen változtatni, de nem megy, úgy érzed nincs benned elég erő ahhoz, hogy kilábalj ebből a helyzetből. Amikor összeszedettebb vagy, képes vagy uralni a tudatodat, képes vagy másképp gondolkodni és még ha kicsit erőszakosan is, de erőt tudsz venni magadon, és az önfegyelmednek hála nem kerülsz zűrös helyzetekbe, tudod mérsékelni a felizgatott idegrendszeredet. Amikor például megtetszik valami a környezetedben és ez annyira magával ragad, hogy gondolkozás nélkül megteszel olyasmit, amit pedig a "józan" eszeddel nem tennél meg, mert tudod, hogy hátrányodra van, akkor gondolj mindig arra, hogy el tudod terelni a figyelmedet és arra tudsz koncentrálni amire csak szeretnél igazából. Tegyük fel, hogy mész az utcán, és szembejön veled egy kedves hölgy, aki csinos és mosolygós, lerí róla, hogy jó passzban van, örül az életnek és sugárzik a boldogságtól. Te viszont éppen bal lábbal keltél fel, reggel minden összeesküdött ellened, és morcosan haladsz a munkahelyed felé. A szemeddel látod és a többi érzékszerved is máris bekapcsol, amikor ezt a kedves helyes hölgyet megpillantod, s máris levonod a következtetést, hogy könnyű neki, mert fiatalabb is mint te, nem is biztos, hogy dolgozik megállás nélkül, de látod, hogy a hölgy ad magára, csinosan öltözik, és olyan elragadó mosolya van, amit utánozni is alig lehet. Ebből neked mindjárt az következik, hogy mennyire el vagy foglalva otthon, mindennapos takarítás teszi ki a napjaidat, főzöl, mosol, sütsz és vezeted a háztartást, este pedig örülsz, hogy beleesel az ágyba és el tudsz aludni. Kicsit nagyon irigyelni kezded ezt a kedves ismeretlen hölgyet, amiért ő talált időt arra, hogy foglalkozzon önmagával, csinossá varázsolja magát és még milyen boldog kora reggel. Ez az érzés, az irigység érzése azután elkísér téged az utadon egész nap, mindenkivel kötekedsz, vitatkozol, mert azt hiszed, mindenkinek jobb dolga van nálad és mindenki ráér, csak neked vannak problémás dolgaid. Még este is ezzel az érzéssel foglalkozol, pedig már aludnod kellene, hogy holnap jó formában tudj lenni.
Nem minden érzést szabad ennyire szabadjára engedni, mert akkor sosem jutsz egyik feladatod végére sem legközelebb. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem szabad észrevenni az ilyen kedves hölgyeket az utcán, hanem csak azt, hogy nem szabad felruházni a gondjainkat olyan tulajdonságokkal, amikkel nem akarjuk, mert így visszájára sül el az egész reggeli utunk a munkahelyig és még az utána történtek is csak lejjebb visznek az érzelmi lejtőn. Próbáld kitalálni magadnak, hogyan és mikor tudsz te is időt fordítani magadra, hogy másnap reggel olyan szédítően boldog tudj lenni, hogy az másoknak is feltűnik. Nem az a baj, ha valaki például szemtelenül csinosan halad szembe veled az utcán, hanem az a baj, ha leragadsz ezeknél a csábító és érzéki gondolatoknál. Mindent mindig a helyére kell tudnod tenni, és jó ha ezt még akkor megteszed, amikor történik veled hasonló eset.
Van, amikor kicsit erőltetni kell, hogy a valóság talaján tudjunk maradni, de mindig jó, ha ésszel is gondolkozunk és nemcsak hagyjuk, hogy az érzelmeink szabadon garázdálkodjanak az életünk fölött. Figyeld csak meg holnap reggel, ha véletlenül szembetalálkoznál egy hasonló kedves és csinos hölggyel, mit éreznél és meddig tartana fogva ez az érzés? Hagynád-e magadat befolyásolni, vagy kiállnál önmagadért? Gondolkozz el ezen, és tudd, hogy ez csak egy szemléltetése volt a negatív érzelmi befolyásolhatóságunknak. Az egész bejegyzés tulajdonképpen nekem szól, önmagam irányítása a célom vele, az, hogy tudjam, mikor milyen érzéseknek adhatok szabad utat, ne vedd magadra, mert csak azért írtam le, mert a történet épp velem esett meg még abban az időben, amikor nagyon gondterhelt voltam. Azóta már rájöttem, hogy a vesztes csakis én vagyok minden szempontból, ha nincs bennem egy kis akarat, hogy mindent a maga valóságában lássak.
Küldök egy dalt neked, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek