Ha valami érzékenyen érint minket, mindjárt érzünk is valamit a szívünk tájékán. Egy apró nyilallást, egy leheletnyi kis szúrást, olyasmit, ami mindjárt megállásra késztet bennünket. Bármit is csinálsz, egy pillanatra összeszorul a gyomrod, megállsz és kezded kideríteni mi is okozta mindezt.
Amikor boldog vagy, olyan magaslatokban szárnyalsz, mint még soha. Amikor kevésbé vagy boldog, bekuckózol, elbújsz az emberek elől, ne is lássák mit is érzel ebben a pillanatban. Nehéz túltenni magunkat bizonyos dolgokon, főleg ha váratlanul érint valami, amire egyáltalán nem számítottunk. Sok kínos perctől óvnánk meg magunkat, ha tudnánk kezelni az érzéseinket, de ez nem megy mindig zökkenőmentesen, eluralkodnak rajtunk a düh, a harag, a mérgelődés érzései. Sok gyötrelmes éjszakát okozhatunk magunknak, ha nem tudjuk megfelelően kezelni a negatív érzelmeinket. Hallasz valamit, amire nem vagy felkészülve, és hirtelen nem is tudod hogyan is reagáljál erre, ilyenkor szokott az előfordulni, hogy olyan szavak hagyják el a szánkat, amiket nem is gondoltunk komolyan, viszont ezeknek a végkimenetele bizony sok bajt hozhat ránk. Ha feldühíted magad különösebb ok nélkül, magad sem tudod hogyan is gyere ki ebből a helyzetből. Ha azt érzed, hogy megbántottak valamivel, lehet, máris bosszút szeretnél állni valakin, aki épp a közeledben van. Ha engedsz ezeknek a negatív érzéseknek, ha nem ismered fel azonnal, hogy a károdra vannak, az életed hamarosan romokban hever, és szerencsétlennek érzed magad. Nagyon a helyzet urai kell hogy legyünk, amikor számunkra ártó gondolatoknak adunk helyet. Nincs is talán haszontalanabb időtöltés, mint foglalkozni ezekkel a rossz érzésekkel, ahelyett, hogy nevetnénk egy jót, tréfálkoznánk egymással, viccelődnénk, amik jókedvet csalogatnak az arcunkra. De ki tudja megállni, ha úgy érzi, vérig sértették, hogy ne érezzen dühöt, felbolygatott lelkét alig tudja ilyenkor megnyugtatni. Pedig a béke, a nyugalom érzése épp attól szép, hogy tökéletesen harmóniában érezzük magunkat, senkire sem haragszunk és nem lehet csakúgy kihozni minket a béketűrésből.
Sokszor volt az én lelkem is feldúlt, alig tudtam türtőztetni magam, hogy ne bántsak meg véletlenül se valakit a közelemben. De ha meg tudnánk zabolázni ezeket a feldúlt érzéseinket, sokkal könnyebben boldogulnánk az életünkben. Nem egyszerű a feladat, de épp azért kell foglalkozni vele, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet élhessünk napról napra, percről percre. És nemcsak estefelé, amikor visszapillantunk az elmúlt napra, nemcsak olyankor kell tudni feldolgozni a vélt vagy valós sérelmeinket, hanem épp abban a pillanatban, amikor ez megtörténik velünk. Amikor alig látunk a dühtől, amikor a szemünket elhomályosítja a harag és amikor mérgesen visszaválaszolunk, nem az igazi önvalónkat adjuk ilyenkor, átmegyünk egy olyan szerepbe, amit a hátunk közepére sem kívánunk. Nem tudunk felszabadultan nevetni, játszani, bolondozni egy jót, kénytelenek vagyunk azzal foglalkozni, amivel pont nem szeretnénk. Néha gondoljuk át milyen érzelmi világban élünk, és mit tudunk tenni azért, hogy ne a rossz és kínos érzéseink győzedelmeskedjenek. Némi erőfeszítést kíván mindez, de a jutalom, az nem mindennapi lesz, olyan boldog és szeretetteljes kapcsolatokat építhetünk ki, amikre bármikor támaszkodhatunk.
"Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél." (Anthony de Mello)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek