Sokszor keresünk okot arra, hogy valamit ne tegyünk meg. Vagy azért, mert fájdalommal jár, vagy azért mert nincs elég önbizalmunk, hogy elhiggyük magunkról, képesek vagyunk megtenni azt a bizonyos dolgot. Nehezen nézünk szembe a fájdalmainkkal. Tudom, mert én is ilyen vagyok és dolgozom azon, hogy változni tudjak.
Azt hisszük, hogy nincsen jogunk fájdalmat érezni, túl gyengének tartjuk magunkat, túl kevésnek valamihez, amiről úgy gondoljuk, hogy a részünk kellene hogy legyen. Nem tudsz lefogyni? Nem sikerült a vizsgád és meg sem próbálod még egyszer? Hibáztál és azt hiszed, nincs erre bocsánat? - Mindezekért fájdalmat érzünk, és legközelebb már bele sem vágunk a fogyásba, a vizsgákba, és sok minden másba sem, amit pedig meg tudnánk tenni ha lenne elég önbizalmunk. Vajon mi rombolja le a hitünket, amiért képtelennek érezzük magunkat a cselekvésre? Ha már fájdalmat érzünk valahol valamiért a testünkben vagy a lelkünkben, inkább adjuk fel az egészet, mert úgy hisszük, hogy csak ennyire voltunk képesek, nem többre. Nem hisszük el, hogy van még bennünk energia a továbbhaladásra. Ezt én önmagamról tudom, például amikor már az edzésnél fáj egyik-másik porcikám, akkor abbahagyom az edzést, mert azt hiszem, hogy nem tudok több erőt kifejteni, és ugye ki akar fájdalmat érezni? Akár fizikait, akár lelki, mentális fájdalmat. Csak az vezet el a célunkig, ha megpróbálunk egy kis erőt kifejteni, és szembenézünk a fájdalmainkkal, mert akkor kiderülne, hogy többre is képesek vagyunk. Próbáld meg még egyszer ugyanazt, amit feladtál az előbb! Vagy tegyél meg még egy lépést ugyanahhoz a célodhoz, amit ki akartál kerülni. Meg fogod látni, érezni fogod, hogy másodszorra sikerülni fog (de az is lehet, hogy sokadszorra), és ha teszel még egy lépést a célodért, azért hogy például végigcsináld az edzést, a sikerélmény, amit kapsz cserébe az mindent felülír, az mindent megválaszol és nem leszel önbizalomhiányos többé.
Persze azt gondolhatnánk, hogy jogunk van fájdalmat érezni és abbahagyni egy edzést. Ez csak akkor jogos, ha tényleg olyan fájdalmat tapasztalsz, ami kibírhatatlan, különben rá kell jönnöd, hogy általában már a legkisebb fájdalomküszöbnél föladod és rávágod, hogy te erre képtelen vagy, te nem érsz semmit, így alakítod ki önmagadban az önbizalomhiányt. El kell hinned, hogy sokkal többre vagy képes, mint azt gondoltad magadról, és ha megint belevágsz, újrakezded a fogyókúrádat vagy folytatod az edzésedet, egyre inkább rá fogsz ébredni a saját határaidra, arra, hogy nem csak addig tartanak, ameddig te gondoltad, hanem hogy fejleszthetők, kitágíthatók. Sokkal kevesebbet használunk ki önmagunkból, mint amire képesek volnánk. Le tudnánk tenni a vizsgáinkat, ha újra megpróbálnánk. Csak meg sem próbáljuk, inkább egyszerűbb és kényelmesebb feladni valamit, mint megküzdeni vele. Próbáld ki önmagadon, képzeld el, hogy mire is tartod magad és próbálj ennél kicsit többet kihozni egyszer önmagadból. Megdöbbenve fogod tapasztalni, hogy mennyivel többet tudsz, mint azt sejted magadról. Ha szembe tudsz nézni a fájdalmaiddal, ha nem adod fel mindjárt az első próbálkozásodnál, sokkal eredményesebb is leszel és legközelebb is lesz már kedved többet bevállalni az átlagosnál. :)
Hallgass meg egy dalt, és sose értékeld magad kevesebbnek, mint amilyen valójában vagy. :)
Utolsó kommentek