Van a böjtnek egy olyan része, amit hézagnak hívnak. Ez annyit jelent, hogy X óráig szeretnél például böjtölni. Mondjuk először azzal kezded, hogy elhagyod a vacsorát. Ha kibírtad, és még elég jó passzban vagy, akkor ezt az időt, amit először a böjtre szántál, meghosszabbíthatod, mert érzel még magadban elég erőt a folytatáshoz.
Nem feltétlenül kell együtt élnünk a szorongással. - "Álmatlanság, ingerlékenység, izomfeszülés, összpontosítási nehézségek, szédülés, fokozott éberség, bevillanó emlékképek, kísértő gondolatok, remegés, heves szívdobogás, hideg verítékezés, kezelhetetlen érzelmek - a fenti tünetek ráillenek arra a több millió szorongó emberre, akiknek legtöbbje némán szenved, vagy a gyógyszerek rabjává válik, hogy enyhítse kínjait."
Igazán nem lehet okom panaszra, a családomtól minden segítséget megkapok most is és így volt ez régebben is. Boldogan élhetnék, ha minden napomat tökélyre tudnám fejleszteni. Mint minden, a boldogság is olyan megfoghatatlan fogalom, hogy néha azt sem tudjuk meghatározni, mi is az. Mindnyájan boldogságra törekszünk. Még akkor is, mikor épp nagy veszekedésben vagyunk valakivel.
Még nem tudhatod, hogy ezen a nyáron milyen kalandok várnak rád. Lehet, hogy sejted azért, és tervet is kovácsoltál ehhez, de mindig a körülmények határozzák meg hogyan is alakul egy-egy napod vagy heted, hónapod, az, amennyi időt szánsz most épp a nyaralásodra.
Ha feldúltak vagyunk valamiért, ha haragszunk másokra, megváltozik az érzelmi világunk, sok mindent látunk rossz megvilágításban. Azt hisszük, hogy a világ változott meg hirtelen körülöttünk, csodálkozunk, mert az előbb még minden rendben volt, úgy éltünk ahogy azt megszoktuk, de valami felkavart minket és legbelül a szívünk mélyén most mindent másképp kezdünk látni.
Mint egy libikóka, olyan az érzelmi világunk néha. Hol fönt vagyunk a csúcson, hol pedig olyan pocsékul érezzük magunkat, hogy jobb róla nem is beszélni. Ez egy természetes folyamat, el kell tudnunk fogadni, mert aki erre képtelen, az megkeserítheti az életét.
Mostanában sokat emlegetem a változtatás fontosságát. Nem biztos, hogy ez rád is vonatkozik, inkább önmagamnak szeretném megmutatni, hogy létezik az az érzés, amikor már nagyon szükségét érzem a változtatásnak.
Az elmúlt napokban adódtak egészségügyi gondjaim, amik igencsak megkeserítették a napjaimat. Most, hogy kicsit talán jobban leszek, sokszor gondolok arra, hogy milyen jó is ha egészségesek vagyunk. Van, hogy nem figyelünk eléggé saját magunkra, és amikor már baj van, akkor hirtelen nem is tudjuk mihez nyúljunk.
Általában a rossz sorsunkat szoktuk okolni ha valami nem úgy sikerül az életünkben, mint azt mi szeretnénk vagy elvárnánk. Rengeteg időnk megy el arra, hogy igazságtalannak érezzük azt, ami velünk történt éppen. Morgolódunk, háborgunk bizonyos dolgok miatt, és azt hisszük, hogy az élet kiszúrt velünk, csak nekünk megy rosszul minden mostanában. Pedig az élet nem tartozik nekünk semmivel.
Régen volt már mikor annyira felszabadultnak éreztem magam, hogy ketten a barátnőmmel elindultunk világot látni. Azóta sok év telt el, és sokszor gondolkodom, hogy milyenné váltam volna ha nem betegedek meg olyan hamar. Megmaradtam volna jókedvű és boldog lánynak, vagy mindenképpen úgy alakult volna, hogy megbetegedem?
Utolsó kommentek