Ha feldúltak vagyunk valamiért, ha haragszunk másokra, megváltozik az érzelmi világunk, sok mindent látunk rossz megvilágításban. Azt hisszük, hogy a világ változott meg hirtelen körülöttünk, csodálkozunk, mert az előbb még minden rendben volt, úgy éltünk ahogy azt megszoktuk, de valami felkavart minket és legbelül a szívünk mélyén most mindent másképp kezdünk látni.
Van, mikor egy-egy helyzetet nehezebben dolgozunk fel magunkban. Én ilyenkor először félni kezdek, hogy biztosan megint én csináltam valamilyen galibát. A második reakcióm az, hogy végiggondolom amikor már nyugodtabb vagyok ugyanazt a történést és már kezdem más szemszögből is megítélni ami történt. Másodszorra már nem annyira félelmetes a helyzetem, kezdem észrevenni a pozitívumokat, és be is tudom illeszteni a gondolataim közé. Mindenki másképp gondolkodik, mást lát szépnek, más események mozdítják meg a fantáziáját, más az érzékelésünk, és máshogy ítélünk meg helyzeteket.
Amikor szíven üt egy-egy mondat amit hallok, akkor azt hiszem felfordult körülöttem a világ. Pedig a világ megy a maga útján, és mindenki úgy követi ahogy az adott pillanatban tudja. Kell nekem egy kis idő amikor olyan érzéseket dolgozok fel magamban, ami először heves reakciókat vált ki belőlem, amikor hirtelen nem tudom mire vélni azt, ami körülöttem történik. A mai napom nem volt valami fényes, ha azt vesszük, hogy érzelmileg elég labilis szinten vagyok. Ilyenkor szoktam megnézni a bioritmusomat, és ilyenkor szokott kiderülni, hogy vagy kritikus napom van éppen, vagy közel járok hozzá.
Nem tudunk mindig nyugodtak maradni, pedig mennyire törekszünk rá. Valami mindig kizökkent a régi kerékvágásból, és ez a valami indítja be a változás folyamatát. Ha el tudjuk fogadni, hogy minden változásban van körülöttünk, akkor hamar megtaláljuk a nyugalmunkat, és új utakat fedezhetünk fel. Ha nem tudunk együtt haladni a változással, lemaradunk és csak önmagunkat okolhatjuk, hogy még mindig egy helyben toporgunk.
Ha megváltozik az érzelmi világunk és kezdünk sötétebben gondolkodni, erre nincs más gyógyír, csak a tudatos optimizmus. Nem tudom, létezik-e ilyen szóösszetétel, de azt érzem, hogy csak akkor javul a kedvem, akkor jobb a gondolkodásom, ha tudatosan törekszem arra, hogy jobb színben lássam a világot körülöttem és érezzem, hogy minden ember ugyanúgy küzd néha mint én. Mindenkinek más a gyenge pontja, mindenkinek más okoz örömöt, ugyanazt a helyzetet másképp látjuk és másképp érzékeljük. A világ állandó változásban van, változzunk hát vele együtt mi is.
Utolsó kommentek