"az élet nem mindig habos torta..."

Mai idegőrlő stresszes világunkban lépten nyomon rá vagyunk kényszerülve, hogy gyógyszereket használjunk. Gyógyszereket alkalmazunk még olyankor is mikor semmi sem indokolja a használatát. Hogy jól teljesítsünk máris kapkodjuk be a különféle pirulákat. Nem szeretünk aggodalmaskodni, nem szeretünk szorongani, már ha egy kis feszültséget érzünk gyorsan beszedünk egy-két nyugtatót. Vagy ha frissek szeretnénk lenni, kávéval segítünk a helyzeten. Este pedig altatót vagyunk kénytelenek bevenni, mert nem jön álom a szemünkre.

Elhatároztam, hogy kipróbálom a zöldturmixot. Még nem ittam, de videót már láttam hozzá, amit sok szeretettel ajánlok neked is. Az élő ételek híve leszek, ebben látom az életmódváltásom kezdetét, főleg most nyáron, amikor annyi de annyi lehetőség van a kipróbálására.

Mindenkiben nagy az elvárás ha élete minőségéről van szó. Pillanatról pillanatra változik a hangulatunk, és hiányzik valami ha nem rendesen mennek a dolgaink. Hiányzik ha a kedvesünk nem veszi észre amikor meglepetéssel készültünk részére, hiányzik a jókedvünk amikor valami elszomorít, hiányzik valami amikor este aludni térünk, valahogy nem teljes a napunk. Nem szabad túl nagy elvárásokat támasztani a társunk felé, nem szabad hogy bármi is elvegye a jókedvünket, nem szabad túl sokat várni egy napunktól ha nem vagyunk épp a toppon.

Mindig szerettem Einsteint, és az ő relativitáselméletét. Nem mennék bele a részletekbe, de azt csak most olvastam róla, hogy négy éves kora után kezdett el csak beszélni. Ez ugye mit sem von le az ő értékéből, és hatalmas tudásából. Főleg nem a Nobel-díjából. Még most is rajongok a matek és a fizika után, meg az angol nyelv szeretete is megvan még bennem.

Az ember fejében sok minden megfordul. Most arra gondolok, hogy vannak olyan helyzetek amikor jobb ha magunkban tartunk bizonyos dolgokat, egyrészt mert nem biztos hogy mindenki kíváncsi rá, másrészt jobban járunk mi magunk is ha nem tárulkozunk ki nagyon mások előtt. Azt hiszem, hogy mindenkinek vállalnia kell önmagát. Én sem tudok kibújni a bőrömből, olyan vagyok amilyen, jó is rossz is, de ha önmagammal tisztában tudok lenni, nagy baj nem lehet. A jövőnk kiszámíthatatlan. Ha elindultunk egy úton amiről tudjuk, hogy számunkra az a helyes, bármilyen akadály kerül elénk le kell küzdenünk, és haladnunk kell az álmaink felé.

Reggel van, új nap kezdődik, tele új vágyakkal és új reményekkel. Még nyugodt a reggel, a város még csendbe burkolódzik. Minden csodaszép tud lenni ha meg tudjuk élni a pillanat varázsát. Ilyenkor még van idő mindenre. Nincs semmiféle bánat vagy gond a lelkünkben, újult erővel kezdjük a napot. Hallgassunk a jó tanácsra és éljük meg az álmainkat, tegyünk meg mindent azért hogy megvalósulhassanak.

Legyen társad ma a jóság és a kedvesség, örülj mindennek amivel találkozol ma utad során, és feledj el minden rosszat, kezdd vidáman a napodat. Ehhez küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)

Velem is megtörténhet?!

Ez egy vékony kis "könyvecske", még annak is alig-alig mondható, csak akkor olvasd el, ha több időd van rá. Betegségem története dióhéjban és lehetőségek a túlélésre. Tanulj az én betegségemből! Akár egészséges vagy akár beteg, mindig van lehetőséged egy ragyogó életre. Élj vele! :)

"A tizenéves, huszonéves, illetve a harmincas éveik elején járó embereknek kutya bajuk, bármennyi gyorsételt tömnek magukba, akármennyi serkentőt és nyugtatót szednek, s akárhogy gyötrik, kínozzák testüket a legkülönfélébb módokon, ráadásul társadalmunk látni valóan még bátorítja is őket erre." - írja Andrew Weil Az egészség nyolchetes programja című könyvében.

"Aki sokáig és egészségesen akar élni, annak arról is gondoskodnia kell, hogy vére mentes legyen a rizikófaktoroktól, amelyek beszűkítik az artériákat, és érelmeszesedést, szívinfarktust, agyvérzést okoznak. A fizikai és szellemi munkabírás a vérkeringésen múlik - tehát a szervezet oxigénnel való ellátásán."

Felvetődik a kérdés, hogy miért nem tudtam gyógyulni már rögtön az elején? Miért több mint 30 év múltán jutok el oda, hogy vissza merjek emlékezni a kezdeti nehézségekre? A betegségem elején én még gondolkodni sem tudtam igazán. Beletörődtem, hogy rosszul vagyok, és hiába voltak kezdeti lépéseim a gyógyulásra, állandóan visszazuhantam a mélybe.

"Az emberek tele vannak bizonytalansággal. Nincs belső harmóniájuk: érzelmeik nem követik akaratukat, akaratuk sokszor nem elég elgondolásaik megvalósításához. Ezért aztán menekülnek önmaguktól! Meghasonlanak önmagukkal és nem merik totálisan élni a jelent. A másokhoz való viszonyunk megbomlani látszik. Egyre jobban elzárkózunk egymástól."