Van, mikor nem megy semmi, hiába próbálkozom. Ez a hét úgy elment, hogy semmi érdemlegeset nem tudtam összehozni, így egy kicsit csalódott vagyok. De muszáj, hogy az eszembejusson, hogy a hullámvölgyek után mindig jön a felemelkedés, és újrakezdhetek mindent onnan, ahol épp megrekedtem. Nem szeretek csalódni magamban. Pedig van rá példa, hogy nem tudom hozni a jó formám, és így nem tudok jól kijönni egy napból.
Van, mikor elkap a hév, és elkezdek könyvet írni. Legalább is azt hiszem, hogy lesz belőle valami. Most elkezdtem írni egy monológot, amit szeretnék nagyon sokáig írni. Csak úgy magamról. A gyógyulásról és a betegségről. Nagyon őszinte szeretnék lenni magamhoz, és a kényelmetlen dolgokról is illik majd írnom. Most a kezdeti törekvésemnek látod egy töredékét, ami sok irányba indulhat el feltehetően. De csakis a jó irányt célzom meg. Olvasd el, kezdj te is írni, mert nyugtató hatása van, szinte betűnként tűnnek el a rossz gondolatok a fejemből.
Szeretnék elnézést kérni, mert mostanában nem túl jó a szám.gépem, úgyhogy ha hibát észlelsz, az amiatt van, mert nálam van a hiba. Van, mikor össze-vissza nyit meg oldalakat, lelassul, és van, amikor teljesen mást csinál, mint amit én szeretnék. Nem értek annyira a géphez, hogy megpróbáljam javítani, ha lassabban is, és akadozva is, de igyekszem írni, ha hibát találsz, az nálam van vagy bennem van. Lehet, hogy frissíteni kellene többször, de ehhez sem értek.
Te tudod, mikor jársz a helyes úton? Ha a rossz útra lépsz, valami figyelmeztet, hogy - helló, nem lesz ennek jó vége! -, ha megpróbálsz a jó útra térni, valami azt jelzi neked, hogy - helló, ez nekem túl nehéz! -, de ha mindig magadra hallgatsz, biztos lehetsz benne, hogy a belső hangod a megfelelő választ adja számodra. Néha vannak olyan helyzetek, mikor nemet kell tudnunk mondani. Ezt meg kell tanulni, gyakorolni kell, mert különben kihasználnak minket.
Nem tudom, miért szeretném annyira rád beszélni, hogy relaxálj, lazíts, meditálj. Lehet, hogy azért, mert óriási hasznát látom, ha alkalmazzuk. Én sem vagyok profi sem a relaxációban, sem a meditációban, most mégis egy gyakorlati útmutatót kínálok neked a mindennapokra. A könyv címe: Meditáció - Gyakorlati útmutató a mindennapokra - Az író: Eknath Easwaran, és az Édesvíz kiadó gondozásában jelent meg.
Nem kellene most írnom, hiszen rég aludnom kéne, és ha igazán törődnék az egészségemmel, már tegnap este tíz órakor aludni mentem volna. Bízom benne, hogy egyszercsak kialakul egyfajta alvásritmusom. Sokat gondolkodtam ezen a blogon. Kb. jó féléves volt a blog, mikor először abba akartam hagyni az írást. Mégis mindig volt vagy egy hozzászólás a bejegyzéshez, vagy egy like a facebookról, vagy lett egy követőm, és nem volt szívem abbahagyni. Ezek mind-mind arra ösztönöztek, hogy folytassam a blogot. Volt, mikor azért akartam abbahagyni, mert túl rosszul voltam, volt, hogy azért, mert úgy éreztem, már mindenről írtam ami velem kapcsolatos, már szinte jobban ismersz te engem, mint én saját magamat.
Használd ki az idődet és a lehetőségeidet. Nem is gondolnánk mennyi új és még újabb lehetőségekbe botlunk, amik mellett csakúgy simán elmegyünk, figyelmet sem fordítunk rájuk. Tervezz minden napra, és tervezz minden másodpercben. Time is money! - Az idő pénz! - tartja a mondás. Vonzzuk be most a pénzt és az időt az életünkbe. Mindkettőre nagy szükségünk van, és látod a képen, hogy nem sok választja el egymástól őket.
Megint kezd felcserélődni az éjszaka és a nappal ritmusa. Már megint fent vagyok, de szerencsére sikerült egymagam úgy beállítani a gyógyszerszedést (igaz, hogy voltam a háziorvosnál is), de végül lehet, hogy az időjárásváltozás és az évszakváltás okozta, hogy olyan sokszor összezavarodtam nyár végén, ősz elején. Ilyenkor, ha jobban vagyok, madarat lehetne fogatni velem, de azt hiszem ez érthető is. Ne legyél soha beteg. Nem jó dolog. De a gyógyulás folyamata az bizony jó dolog ám. Olyan jó érzés, hogy egyre jobban és jobban vagyok. Ki kellene találni, miért is romlik le annyira a kedvem, és miért is zavarodok össze időnként.
Vajon lehetséges, hogy nemcsak mi létezünk ezen a világon? Sokfélét olvastam már, és látni, hallani is lehet, hogy rajtunk kívül még létezik intelligens civillizáció valahol. Hogyan is léphetnénk egymással kapcsolatba? És mi történne, ha tényleg kiderülne, hogy vannak még rajtunk kívül is idegen lények? Én, ha lehet, megmaradok a saját álláspontomnál, miszerint mi vagyunk a kiválasztottak, akik végigélhetjük az életünket.
Nem dől össze a világ, ha valami nem úgy történik, mint ahogy azt elterveztük. Nem dől össze a világ, ha véletlenül kevésbé vagyunk sikeresek, mint szeretnénk. Nem dől össze a világ körülöttünk, ha összegabalyodnak néha a dolgaink. Lehet, hogy néha mi is ludasok vagyunk abban, hogy pl. rossz az időzítésünk, vagy éppen nem jókor vagyunk jó helyen. A hibáinkat mindig helyre tudjuk hozni. Akarattal, belátással, egy kis törekvéssel, egy kis igyekezettel. Ne higgy az olyan beszédnek, amik azt mondják, hogy - te nem vagy elég jó az élethez! - Ez mind irigységre mutató jel.
Utolsó kommentek