"az élet nem mindig habos torta..."

Bekövetkezett az, amitől féltem. Nyár óta alig voltam rosszabbul, de most utólért amitől mindig is félek. Leromlottam, kimerültem. És sosem tudom, hogy mi váltja ki ezeket a rosszulléteket. Sejtem, hogy van oka, biztos is, hogy nem véletlenül gyengülök le. Nagyon nehéz újra visszakapaszkodni, és nagyon nehéz újra formába lendülni. Ez a gyengeség megbénít, nem tudom irányítani az életemet ilyenkor. Gyors leépülés és lassú gyógyulás szokott következni. Ezt a bejegyzést azért is írom, hogy ne hagyjam magam rosszabbodni tovább.

Van úgy, hogy nem vagyunk kibékülve a világgal. Úgy érezzük, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenünk. Sokszor nehéz kilábalni az efféle helyzetekből. Főleg ha még bal lábbal is keltünk fel aznap. Nem mindegy, hogy milyenek a reggeleink. Meghatározó lehet egész napunkra. Azt hiszem, hogy jól induljon a napunk, arról már előző este gondoskodnunk kell. Nem szabad rosszkedvűen nyugovóra térni, s úgy elaludni. Már az álmainkra is hatással van az, hogyha morcosan, kicsit haragosan alszunk el. Megéri a fáradságot még előző este feldolgozni az aznapi esetleges sérelmeinket. 

Nem vagyok strapabíró típus, könnyen kimerülök, és van, hogy hamar feladom, amibe belekezdtem. Pedig tudom, hogy így lemaradok, nem tudom követni az élet áramlását. Elhatároztam, hogy kitűzök magam elé naponta egy nagyobb feladatot, amit ha törik ha szakad, de meg kell csinálnom. Próbák elé kell állítanom magam, és vizsgaszerűen értékelni is kell azt, amit tudok. Ha reggel felkelek, már kész időbeosztásom kell hogy legyen. Írtam, hogy néha hadilábon állok az idővel. Meg fogok barátkozni vele, és úgy igyekszem majd, hogy annyit tervezzek egy napra, amennyi tőlem várható is, de mindig még egy kicsivel többet is.

Van egy jó pár önfejlesztő könyvem, amik segítenek a rosszabb hangulatú napokon túljutnom. Segítettek a helyes gondolkodásmódom kialakításán, mert volt, hogy csak tévelyegtem, s nem tudtam, hogy mitévő legyek aznap éppen. Keresem is a nekem való könyveket, és próbálom megfejteni, nekem vajon miért szánt a sors efféle betegséget, mint amilyen pl. a depresszió is. Vagy a szociális fóbia, és a skizofrénia. Sokszor elemezgetem magam, mit csináltam volna másképpen, ha nem betegedtem volna meg. Sokszor én is feltettem a kérdést, amit Albert Györgyi is feltett magának, és mindannyiunknak: - Miért pont én? - Sokat segített a könyve rajtam, olvastam, és sokat gondolkodom azóta is azon, amiket ő írt.

Szeretnék jól futni, de még a kapuig sem tudok elszaladni úgy, hogy ki ne fulladnék egy kicsit. Veszélyben az erőnlétem. Elég lenne nekem, ha csak a saját szintemet tudnám növelni, de túl nagy kihívás számomra egyelőre. Halogatni nem sok időm van, mert hamar kimerülök, bármit is csinálok. Pedig minden egyes új feladat erősebbé tesz engem is, téged is, ha élünk a lehetőségeinkkel. 

...hanem inkább abban az irányban indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat." (Ralph Waldo Emerson)

Ezzel a szép idézettel köszöntelek ma reggel, s kívánom, hogy legyen ma úgy, ahogy azt te szeretnéd. Érezd a szabadságot, emelt fővel járhatsz, mert úgy élsz, ahogy az idézet is sugallja. Tudom magamról, hogy könnyebb sokszor a régi kitaposott ösvényen haladni, mert biztonságot ad, de nem biztos, hogy a célodhoz vezet. 

Azért vannak délelőttök és délutánok is, csak néha az egész napunk összefolyik, s azt sem tudjuk már, hogy milyen nap van ma éppen. A fő meghatározó azért mégiscsak az, hogy mennyire tudjuk kihasználni a nappalokat, és milyen módon tudunk pihenni éjszakánként. Aki még nincs megbarátkozva ezekkel a napszakokkal, épp itt az ideje. Csodálatos dolgok történhetnek. 

A bejegyzés címét is egy könyvben olvastam, amiben is az író ezt állítja. Kiírtam magamnak ezt a mondatot, mert amikor olvastam, egy kicsit nagyon magamra ismertem. Nem szeretek lusta lenni, de bizony sokszor fogom rá a betegségemre, hogy valószínű, hogy attól van olyan érzésem, mintha semmibe nem tudnék belekezdeni a nap folyamán, mert én beteg vagyok. Egy epilepsziában szenvedő asszonyt láttam régebben a tv-ben, és ő ott azt mondta, hogy - nem fogja engedni magának, hogy csak egy krumplipaprikásra teljék az erejéből, hiszen ő többre is képesnek érzi magát. 

Van egy stressz teszt, amiben meg vannak határozva a különböző élethelyzetek (pl. házasságkötés, gyermek születése, haláleset, érettségi,stb.), és ezeknek a sorsunkat formáló élethelyzeteknek különböző pontokat adtak. Úgy tudom, hogy 100 sorsfordító esetet vizsgálnak, és akár negatív akár pozitív irányú a stressz, bizony az adott pontszámot össze kell adni, és végül kijön, hogy kb. hány éves kort érhetünk meg, illetve milyen mértékben járulnak hozzá a közérzetünkhöz és életvitelünkhöz azok a fordulópontok életünkben, amit vagy akarunk, vagy nem akarunk, de meg kell élnünk.