"az élet nem mindig habos torta..."

"Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza!" (Andy Biersack)

Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor már nem bírjuk cérnával, minden idegszálunkkal csak a pihenésre vágyunk, mégis akadnak még tennivalók számunkra, amik nem tűrnek halasztást. Ilyenkor lehet, hogy bedobjuk a törülközőt sokszor, mondván, megvár holnap is a dolog, nem foglalkozom vele ma már többet.

Azt olvastam, hogy minden második embernek van valamilyen függősége. Milyen függőségekre gondolok itt? Nézzünk csak engem, aki 18 éves koromig nem dohányoztam, mégis, amikor leérettségiztem, az volt az első dolgom, hogy kipróbáljam. A gimiben a többiek többsége már jóval előtte rászokott a cigire, én nem, pedig alkalom ugye lett volna bőven rá.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor meg kell hogy valljam, nem mindig lehetett szóra bírni engem, aminek a hátulütője az, hogy mások nem értik, mi a szándékod, mit szeretnél, mire van szükséged, meg egyáltalán mi a csudáért nem szólalsz meg. A betegségem magával hozta azt, hogy nem tudtam megnyílni az emberek előtt, ezért jól bezártam magam a négy fal közé. Azóta már változott a helyzet, sokkal nyíltabb vagyok, lehet, sokszor nyíltabb, mint kellene.

Pozitív változást azzal érhetünk el, ha legelőször is vannak céljaink, terveink, amikre tudunk fókuszálni. Ez már eleve biztosít minket arról, hogy igenis törődünk valamivel, ami fontos a számunkra, és így kevesebb időnk is jut negatívumokkal foglalkozni. A fontos dolgok azért fontos dolgok, mert sokat számítanak nekünk.

Sok butaságot követtem el életem során, de ez szinte mindenkivel így van. Amikor kizökkensz a valóságból, és egy másfajta életet szeretnél élni, mint amilyen neked való, eltávolodsz mindenkitől, aki szeretett eddig téged. Olyan messze kerülsz a saját valóságodtól, hogy azt sem tudod, hogyan is evickéljél vissza a rendes kerékvágásba.

Vannak dolgok, amiket jól megjegyzünk magunknak, és ezek lehetnek rossz sugallatú dolgok, ilyenkor muszáj lazítani, mást csinálni, mert túl hamar kimerülhetünk, aminek még sosem volt jó vége. Ha nagyon a szívedre veszel valamit, számíthatsz rá, hogy igencsak rosszul fogod magad érezni egy jó ideig, épp addig, amíg nem vagy hajlandó ezt a dolgot elengedni az életedből. Ezért ne vedd túl komolyan az életedet, mert belefáradsz az örökös küszködésbe hamar.

Ki lehet-e küszöbölni az ártó tényezőket az életünkből, hogy minden egyes nap jól ébredjünk, jól teljesítsünk, és este pedig örömmel bújjunk be az ágyba, ha aludni térünk? A válasz erre a kérdésre mindig nagyon nehéz, hiszen annyi mindennel találkozunk nap mint nap, hogy szinte alig tudjuk érzékelni őket, ráadásul ki kellene ugye szűrni a negatív tartalmú érzéseinket. De nem szabad hagyni magunkat, nem szabad, hogy elsodorjon az ár, és nem szabad mindent magunkra venni, mert különben nagyon hamar kifáradunk.

Minden történés változást hoz az életünkbe. Vagy feldob és a mennyben érezzük magunkat, vagy csalódunk, olyankor a pokolba kívánunk mindent, amivel csak kapcsolatba kerülünk. Türelmünkből van ilyenkor a legkevesebb, azt várjuk, történjen már valami, ami helyrebillenti az életünket.

Bármihez is kezdesz, ha tetszik, ha nem, valahogyan el kell kezdeni a folyamatot. Ha szerencsés vagy, akkor mindig azt csinálhatod, amit szeretsz is, de ha jön a nemszeretem munka, akkor mindig is a legelső okos lépésedet lesz a legnehezebb kivitelezni. Mindig az első lépés a legnehezebb.