Amikor még fiatalabb voltam, teli életkedvvel, bolondos hangulatom volt mindig. Bárkivel is találkoztam, nem értettem, hogy egyesek miért vannak lelombozódva, mikor hét ágra süt le ránk a napsugár, lágyan fúj a szél, és olyan stramm idő van, hogy csakis a természet lágy ölén érdemes ilyenkor létezni.
Van egy régi kínai közmondás, így hangzik: - " Ha hallasz valamit, elfelejted. Ha látsz valamit, arra emlékezni fogsz. De ha már csináltad, akkor fogod valóban megérteni." -, jó ha megjegyezzük magunknak, mert nem árt emlékezni rá később is.
Dan Brown idézetét hoztam el neked mára, mert szeretném, ha ma is olyan határtalan jókedved lenne, hogy mások is a csudájára járjanak. :)
Vannak dolgok, amiket szívesen végzünk, amik lekötik a figyelmünket, és szinte bármit feláldoznánk, csakhogy foglalkozhassunk velük. Valljuk be, hogy nagyon-nagyon sok olyan dolog van az életünkben, amiért érdemes élnünk, amiért szívesen ugrunk ki az ágyból reggelente.
Szeretsz olvasni? Ha igen, most két vaskos könyvre hívom fel a figyelmedet, mert igazán érdemes elolvasni őket. Természetesen az egészségünkről van szó bennük, és a táplálkozásról, az elhízásról és arról, hogyan is őrizhetjük meg magunknak az egészségünket.
Kezdek talpra állni, megjött az az igazi jókedvem, ami mindig is jellemez engem itthon. :) Nagyon örülök, mert le tudtam gyűrni a sok feszültséget magamban.
Az édesanyám mindig azt mondta, hogy aki unatkozik, ő nem tudja elfoglalni magát valamivel, és a tevékeny életmód tudja csak átlendíteni a holtponton. Mindig eszembe jut ez a gondolat, ez a megállapítás, amikor gyengébbnek érzem magam.
Amikor valamiért beléd hasít a fájdalom, mit tudsz tenni? Szerető szívedbe hasít az érzés, az az érzés, amit egyáltalán nem kívántál magadnak, de másnak sem. Hová tudsz ilyenkor menekülni? Egyáltalán van-e lehetőséged elmenekülni a szívfájdalom elől?
Már írtam egy bejegyzést korábban arról, hogy nagyon közel járok a cukorbetegséghez. Még nem vagyok cukorbeteg, de nagyon-nagyon közel járok hozzá. Az előbbi bejegyzésben is azt ecseteltem, hogy nem tanulunk a hibáinkból.
Amikor valami fájdalmat okoz nekünk, elkezdünk ehhez a fájdalomhoz ragaszkodni, nem tudunk túljutni rajta. Ezen meditálunk egész nap, minden gondolatunkat csak a fájdalmas sérülések töltik ki.
Utolsó kommentek