"az élet nem mindig habos torta..."

Én túlságosan is hamar, meggondolatlanul tudok kimondani mondatokat, aztán kész a tragédia, és már nem lehet visszacsinálni, meg is sérthetek vele valakit. Már írtam, jó lenne ha tudnék tízig számolni, mielőtt kimondanék bármit is, de ezt nehezebb megvalósítani, mint hisszük.

Természetünknél fogva valamennyien egészségesek vagyunk. Ha nem követünk el hibát, egészségesek is maradunk. Ezért töltsön el a mindennapi élet öröme.

Sokan vannak, akik úgy hiszik, az élet örök robot, más emberek kiszolgálása. Erre azután jó sok időt elpazarolnak morfondírozással, önmaguk marcangolásával, mert saját magukra nem jut idejük. Fáradtan esnek ágynak este, nincs senkihez egy kedves szavuk az örökös aggodalmaskodástól.

Önbizalomból azt hiszem, hogy kettest kaptam volna a suliban, ha arra gondolok, mennyire nem vagyok "bevállalós". Sokszor azt hiszem arra is, amit írok, hogy - könnyebb másnak tanácsot adni, mint megvalósítani. - Ez is ugye egyfajta önbizalomhiány.

Ez viszont nem kell, hogy így legyen, ha odafigyelünk egymásra. Azzal a vissza nem térő gondolattal, aminek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget abban a pillanatban, azzal a soha vissza nem térő alkalommal vagy lehetőséggel, amit csak úgy „fél vállról” veszünk, törődnünk kell. Ápolnunk kell…

Másképp fogalmazva:- van olyan dolog, amit csak azon az egy napon tehetsz meg. Próbáltál már kibújni feladatok elől? Bevallom, én megtettem, és még ma is kísértést érzek, hogy ilyet tegyek.