Sajnos eljött az a pillanat, amit nagyon sajnálok. Befejezem az írást, befejezem a blogot. Új utat kell keresnem, új utat kell találnom a magam részére. Talán meglelem, talán nem, de mindenképpen más hozzáállást kell tanusítanom bizonyos helyzetekhez. Egy teljesen új felfogást kell kialakítanom, ami nem lesz egyszerű. Egy ideje már gondolkodom, hogyan éljek úgy, hogy összhangban legyek önmagammal, és az engem körülvevő világgal. Több időt kell szentelnem olyan feladatoknak, amik nem tűrnek halasztást, és egyre halmozódnak körülöttem ezek a feladatok. Ezért sajnos úgy kellett döntenem, hogy muszáj befejeznem éppen azt, amit a legnagyobb örömmel csináltam, muszáj feladnom a blog írását, hogy egy új élet bontakozhasson ki. Bízom benne, hogy megtalálom a nekem kijelölt utat ebben a földi életben, és sikerül olyan erőt szereznem, ami ehhez kell.
Nagyon megszerettelek, mindig nagy örömmel írtam, és ezután is a szívembe zárlak, mert tudom, hogy most is itt vagy mellettem. Ahhoz, hogy tudjam teljesíteni, ami szerintem a számomra ki van jelölve ebben az életben, cselekvőképesebbnek kell lennem, és nem csak írnom kell arról, hogy mit és hogyan tegyünk, meg is kell mutatnom, hogy én is képes vagyok úgy élni, hogy elégedett lehessek vele. Volt, mikor éjt nappallá téve csak a blogot írtam, és sok szeretettel gondolok vissza ezekre a napokra. Nem tudom mi lesz velem, hogyan tudom úgy alakítani a sorsom, hogy jól jöjjek ki a végelszámolásnál, de igyekezni fogok minden erőmmel, hogy egy igaz, és egy boldog, szerető és hűséges valaki maradhassak ezután is.
Sajnos búcsúzom tőled, akit nagyon megszerettelek, kívánom, hogy légy nagyon boldog, és légy mindig nagyon vidám, sose búslakodj semmin, mert egyszerűen nem éri meg. Mindig mindenre van megoldás. Az én helyzetem most azt kívánja, hogy adjak föl valami olyat, ami nagyon a szívem csücskében van. Nem tehetek mást, mint abbahagyom az írást, mert valami más vár rám az életben ezután. Fel kell készülnöm olyan dolgokra, amiket eddig nem tudtam megtenni. Ezután be kell vállalnom, mert értelmetlen lenne úgy élnem, hogy kísértene a múlt, és félnék a jövőtől. Pedig sokszor van így. Ezen kell változtatnom, és ez teljes embert kíván, minden időmet megköveteli.
Légy jó, mindig itt maradsz a kicsi szívem közepén. :)
Utolsó kommentek