Sokszor nem lehet tudni, ki volt a hibás, amikor zátonyra fut egy kapcsolat, egy barátság. Összetörik hirtelen a szívünk mikor rájövünk, hogy nem fogunk már többet találkozni, nem fogunk már többet beszélgetni, vagy ha mégis, az már nem lesz olyan, mint ahogyan volt régen.
Összetört szívvel élni azonban nem jó, és nem is lehet sokáig. Elkezdesz gondolkodni, vajon hol romlott meg a kapcsolat, mi volt az a mondat vagy tett, ami elindította a lavinát. Ahogy gondolkozol, egyre inkább lesz lelkiismeretfurdalásod, és azt hiszed, minden a te hibád volt. Pedig egy kapcsolat milyensége egymástól függ, ha megvan az őszinte bizalom, az érdeklődés, a kíváncsiság egymás iránt, akkor mégha az egyik fél vétett is valamilyen hibát, akkor is a másik fél nem biztos, hogy ezt annyira zokon veszi, mint azt mi gondoljuk hirtelen. Ezért kell időt hagyni magunknak minden gyorsan kiszaladt mondat után, hogy fel tudjuk dolgozni a magunk számára is az esetlegesen sérelmesnek hitt szavainkat.
Ha úgy gondolod, ha úgy érzed, valahol valamit rosszul csináltál, várj egy kicsit, mert nem biztos, hogy olyan megbocsájthatatlan bűn amit tettél. Legjobb tisztázni a dolgokat. Legjobb megbeszélni a dolgokat. De ha erre mégsincs már lehetőség, amikor végleg el kell válnod valakitől, akit pedig a szívedbe zártál, akkor meg kell tanulni az elengedés művészetét. Lehet, hogy tényleg nem egymásnak szánt titeket az élet. Lehet, hogy ez az eset fog ráébreszteni téged arra, hogy más útra kell lépjél, és másik utat kell válasszál magadnak.
Mit lehet ilyenkor tenni? Először is nem szabad önsajnálatba burkolózni. Nem szabad erőltetni a találkozást, vagy a beszélgetést, mert az nem lenne őszinte találkozás vagy őszinte beszélgetés. Amit szabad tenni, az az, hogy értékeljük egy kicsit magunkat. Vajon milyennek látnak minket a többiek? Vajon mi milyennek látjuk most magunkat? Nem kellene-e változnunk vagy változtatnunk önmagunkon? Azt tudjuk már, hogy másokat megváltoztatni nem lehet vagy nagyon nehéz folyamat, és még akkor is megvan az esélye, hogy valamit rosszul csinálunk. De önmagunk hozzáállásán mindig tudunk változtatni. Ha végleg el kell válnod valakitől, úgy válj el tőle, hogy ne legyen benned tüske, ne legyen a szíved mélyén seb, engedd el őt útjára még akkor is, amikor ezt olyan nehéz megtenni. Ha őszintén szeretnéd, hogy boldog lehess, akkor másnak is meg kell adnod az ő boldogságát, még akkor is ha ez elválást jelent. Mindig szeretettel gondolj a társadra. Még akkor is, mikor már fényévre vagytok egymástól. Ha nem tudsz így gondolkodni, akkor saját magadnak is rosszat teszel, és csak a bajt halmozod fel a saját részedre. És a végén még önmagadat sem tudod majd szeretni. Meg kell tanulnunk szeretni. Meg kell tanulnunk jól szeretni. Legyen ez a célod erre az évre.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek