"az élet nem mindig habos torta..."

Sok mindennek vagyunk "birtokosai", sok minden a miénk, és lehet, hogy ennek nem mindig vagyunk kellően a tudatában. A világ minden kincse is a miénk lehet, ha nem biztosítunk elegendő figyelmet neki, széjjelhullhat a kezünk között, elveszíthetünk mindent.

Nincs is jobb érzés, mint amikor minden sikerül, minden passzol körülöttünk, és mindennel meg vagyunk elégedve. Amikor viszont dugába dől minden tervünk, balul sülnek el a dolgaink, elkeseredünk. Gondoljunk bele, hogy az utóbbi lehetőségnél talán mi is ludasok lehetünk egy kicsit, ha nem terveztük…

Van, mikor nem tudjuk levetkőzni a régi rossz beidegződéseinket. Ezek egyike lehet pl. az, amikor nem tudsz megválni olyan dolgoktól, amik már fölöslegesek a számodra, útban vannak és megakadályozzák, hogy új életed legyen. Nem tudunk lemondani bizonyos dolgokról. Az ártalmas régi rossz szokásaink…

Nem győzünk csodálkozni a meglepetéstől, ha például ajándékot kapunk csak úgy minden évforduló ellenére. Meg is van az öröm is ezzel együtt, hiszen annyi mindennek tudunk örülni. Nem kell sok nekünk a boldogsághoz, elég egy kedves simogatás, egy kedves ölelés, máris a mennyországban érezzük…

Egyszerű címet adtam a mai bejegyzésnek, Kitartás..., azonban nagyon sok mindent takar. Ha épp rólam van szó, akkor igazán elmondhatom, hogy egyre inkább érződik, hogy növekszik bennem a kitartás. Egyszerűen van, amikor észre sem veszem és már szinte ösztönösen választom az egészséges ételeket, meg…

Nagyon könnyen veszünk mindent evidens dolognak, nagyon természetesnek. Pedig ha jobban belegondolunk, amiket kapni szoktunk, azért néha mások elég sokat dolgoztak. Épp ezért szól ez a bejegyzés arról, hogy becsüljük meg mások segítségét felénk, és jó, ha viszonozni is tudjuk.

Egy kedves lány jut eszembe, amikor most ezeket a sorokat írom. Egy kedves lány, aki olyan sokat harcolt a szerelemért, amit eddig is megérdemelt volna, de csak most köszöntött rá igazából. 

Régebben, mikor még gyerekcipőben járt a gyógyulásom folyamata, sokszor megtorpantam. A megrázkódtatások után azt sem tudtam mit csináljak, így mindig bezárkóztam és visszavonultam a melegséget adó kis kuckómba. Vagyis én elfutottam akkor a kihívások elől. 

...persze csak ha nem figyelünk eléggé a környező világunkra. Virágos csendéletet választottam ma képnek, kicsit lazuljunk el, hiszen hétvége van.

Amikor törődünk valamivel, valakikkel, sokszor tesszük magunkat az utolsó helyre, vagy teljesen meg is feledkezünk önmagunkról. Nem jó ez így, mert nem lesz jó vége. Van, amikor igenis a legelső te magad kell, hogy légy, mert csak ha ápolod a lelked, akkor tudsz másokkal is foglalkozni.