Szeretjük néha túlfeszíteni a húrokat, legyen az a mértéktelen evés vagy a túlontúl sok munka, ami ellen nem csoda, hogy a testünk időnként fellázad. Ennek ellenére folytatjuk a kihágásainkat, figyelembe sem vesszük, mi mindent veszítünk ezáltal. Pedig nagyon sokszor az egészségünk a tét.
Miért csináljuk ezt, nem tudom. A testünk mindig jelzi, hogy mire is van szüksége, úgyhogy ki tudnánk találni mit tegyünk, hogy mondjuk jó formába hozzuk magunkat. De nem! Olyan csökönyösek vagyunk, hogy ezt már csak a totális leépülés veszélye fenyegeti. Sosem gondoltam volna, hogy az én testem is fellázad ellenem egyszer. Olyan fizikai fájdalmaim vannak sokszor, hogy ezt nem lehet más számlára írni, csak arra, hogy korábban nem törődtem magammal eléggé. És most itt a baj, ami ellen még a gyógyszerek sem segítettek eddig. Most is tudom, hogy mit kéne csinálnom, ami esetleg elmulasztaná a fájdalmat, de inkább csak panaszkodom, mint tennék az ügy érdekében. Ennek az lesz az eredménye, hogy a testem még jobban fel fog lázadni, még nagyobb fájdalom formájában.
Aki egészségesen él, többnyire boldog és könnyen veszi az akadályokat. De néha valamiért többet akarunk, mint amit megengedhetünk magunknak, és máris kész a káosz, nincs meg már a kellő harmónia a testünkben, nincs egyensúly, kizökkenünk a megszokott kerékvágásból. Valljuk be, hogy nem esik jól, ha a testünk jelzi, hogy valamit nem jól csinálunk. Nemcsak fájdalom formájában tud jelezni a testünk, hanem gyengeséggel, az életerő hiányával is. Észre kell tudnunk venni, hogy észbe kell kapnunk, nincs mese, javítani kell a kondíciónkon, bármivel.
Aki nem él túl egészségesen, talán tudatában is van ennek, mégsem tesz ellene, mert most még így könnyebb élnie, ha nem kell megerőltetnie magát. Később viszont az élet benyújtja a számlát, és nehéz lesz rendezni, nehéz lesz később (amikor már idősebbek vagyunk) odafigyelni arra, hogy mindennap sétáljunk egy kicsit, vagy ne engedjük közel magunkhoz a stressz semmiféle formáját. Most még, mikor gyengédebben figyelmeztet a testünk, könnyebb dolgunk volna, ezért mindennap este számot kell vetnünk az életünkkel, és terveznünk is kell, hogy miben igyekszünk ezután változni. Csak így előzhetjük meg a totális leépülést. Mivel csak egy életünk van, ezt kell megbecsülnünk, hogy a testünk ne lázadjon fel ellenünk, inkább legyünk most egy kicsit szigorúbbak önmagunkhoz, ami az egészség megőrzését illeti. Annyi minden közül választhatunk, olyan sok megoldási lehetőségünk van, nem is tudom miért nem élünk velük rendszeresen. Csak figyeld a tested és a lelked, mikor mit érzel, mikor mit mond neked, hogy időben tudd megtenni a kellő lépéseket. Ha figyelsz önmagadra, békében és boldogan ébredsz fel majd minden reggel. :)
Hallgass meg egy dalt, s ne engedj csábító rossz szokásoknak. :)
Utolsó kommentek