Nagyon nehéznek tűnhet minden helyzetben jóságosnak lennünk. Vannak olyan esetek, mikor majd kipukkadunk mérgünkben, ilyenkor azt hiszem, hogy össze kell szednünk minden jó tulajdonságunkat, hogy megmaradjunk egy olyan szinten, ami nem ártalmas másokra nézve.
"Próbáld meg, sikerül-e talpig derék ember módjára élned, aki nem zúgolódik a mindenségtől neki osztott sors ellen, s beéri azzal, hogy ő maga igazságosan cselekszik, és lelke mindig jóra kész."
Nagyon lassan tudok csak könyvet olvasni, ezért minden vágyam, hogy elsajátítsam a gyorsolvasást. Van is könyvem hozzá, de ugye ezt is előbb el kell olvasni és a benne foglaltakat el kell tudni sajátítani. Régi vágyam nekem ez, és már régen meg is van a könyv hozzá. Most értem el arra a szintre, hogy rászánom magam és elkezdem a gyakorlást.
Sokszor nem lehet tudni, ki volt a hibás, amikor zátonyra fut egy kapcsolat, egy barátság. Összetörik hirtelen a szívünk mikor rájövünk, hogy nem fogunk már többet találkozni, nem fogunk már többet beszélgetni, vagy ha mégis, az már nem lesz olyan, mint ahogyan volt régen.
Vajon ki hol tart most a kitartásban, abban, amit még az újév küszöbén megígértünk magunknak, hogy igenis kitartunk ebben az évben, és legalább egy komoly célt megfogalmaztunk magunknak? Én megmondom őszintén, épp a kellős közepén tartok, papíron már jó vagyok, most jönne az igazi megvalósítás.
Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudunk uralkodni magunkon. Hiába is minden igyekezet, nem megy az önuralom gyakorlása. Így vagyok én a türelmetlenségemmel. Már százszor megfogadtam, hogy megálljt parancsolok magamnak, amikor előjön ez az érzés.
És igen! Eljött az új év! :) BÚÉK! Vele együtt jönnek ugye a nagy fogadalmak. És még csak nem is tegnaptól, azaz január elsejétől gondoljuk komolyan a változtatást, hanem mondjuk másodikától, vagy tizedikétől, stb. Mert ugye tegnap még ünnep volt, - jön a kifogás.
Újra elérkeztünk egy olyan naphoz, amit sokan vártak, hiszen a felhőtlen vidámságé lehet a főszerep. Az elmúlt év minden gondját és bánatát ilyenkor elfeledjük, átadjuk magunkat az örömteli jókedvnek, és boldogan ünneplünk.
Mennyire régen volt már, mikor még minden karácsonyomkor elsírtam magam, olyan egyedül éreztem magam a betegségemmel. Minden ünnep felerősítette bennem a feszültséget, úgy láttam, hogy mindenki más boldog ilyenkor, csak én vagyok boldogtalan.
Egy röpke pillanat és megérkezik a karácsony ünnepe. Az én szívem repdes a boldogságtól, hiszen volt az elmúlt év során, hogy csak arra gondoltam, mivel tudom meglepni azokat, akiket olyan nagyon szeretek. És most itt van, hamarosan együtt ünnepelnek kicsik és nagyok, gyermekek és felnőttek.
Utolsó kommentek