"az élet nem mindig habos torta..."

Legalább is jó ha így fogjuk föl. Ha vannak álmaid, kövesd őket. Csak így juthatsz el olyan szintre, ahol azt mondhatod, - messze még a vége, de megéri tenni érte. - Nekem is van egy álmom. Vissza-visszatérő álom, hogy egyszercsak varázsütésre egészséges leszek. Sokszor nagyon áhítozom ezután az álom után. Mégis a rossz napok ellenére, el tudom olykor felejteni, hogy voltak rossz napjaim. Életünk valóban egy nagy kaland, és nekünk kell még kalandosabbá tenni, ha jól akarjuk érezni magunkat.

A jó után következik a jobb, azután a mégjobb. Ha jó életet élsz, kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatban élsz, lehet még fokozni azt az érzést, mikor úgy érezheted, itt van az élet csodája, itt van maga a tökéletesség. Csak ha eleresztjük a bánatunkat jó messzire, csak ha pompás gondolatokat gyártunk magunknak minden napra, csak ha minden harag nélkül tudunk élni, csak akkor tudjuk úgy felfogni az életünket, hogy ez tényleg maga a csoda.

Nem is érdemes tönkretenni egyik napunkat sem olyan pillanatokkal, amit inkább csak kitörölnénk a tudatunkból. Ha már sikerül úgy felfogni az életünket, mint egy nagy kalandot, tegyünk is azért, hogy ez mind megvalósulhasson. Tegyünk azért, hogy olyan fantasztikus élmények birtokába juthassunk, mint a kép is sugároz magából. Érződik rajta, hogy a turista nagyon régen tervezte, hogy ilyen csodás pillanatot élhessen át. A természet szépsége semmivel nem cserélhető fel. És az ahhoz vezető út? Nos, azt mindenkinek saját erejéből kell megtennie, egyedül, kéz a kézben az ismeretlennel, a felfedezhetetlennel, és a mi kíváncsiságunkkal.

Vedd fel a bakancsodat, készülj fel az útra, és indulj el, hogy varázslatosnál varázslatosabb kincsek birtokába juthass. Elég vagy te hozzá, a természet majd gondoskodik arról, hogy jól érezd magad. És ha a nap végén kifáradsz, csak gondold el, hogy vannak még csodák, amiket érdemes felfedezni. :)

Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :) 

Mikor zűrzavarosak a gondolataim, a sok könyvben alkalmazott módszert vetem be én is először. Három kérdést kell tisztázni: 1.) - Mi a legrosszabb, ami történhet? - 2.) - El tudom-e fogadni ezt a legrosszabb helyzetet? - 3.) - Tudok-e tenni valamit az ügy érdekében? (itt cselekedni kell már gyakorlatilag). Amit tudok tenni, minél hamarabb tegyem is meg. Azonban nekem nem szokott elég lenni ez a módszer, további kisegítő kérdéseket kell gyártanom magamnak.

Ha mégegyszer születnék, biztos nagy világutazó lennék, persze csak ha lenne rá módom. Egy ilyen vitorláshajón utaznék szívesen, de nézd a képet, már maga a látvány megéri, hogy útrakeljen az ember lánya. Mindig szerettem nézni útikönyvekben a csodálatosnál csodálatosabb fényképeket hazai és külföldi városokról.

Ahhoz, hogy álmainkat megvalósíthassuk, először álmok kellenek részünkről, képzeletünkben látnunk kell, hogy mi az, amit el szeretnénk érni. Tavaly voltam kórházban, ahol a pszichológusnő megkérdezte a teszt elvégzésénél, hogy szeretem-e pl. a szerelmes filmeket. Én azt válaszoltam, hogy nem, mert mindig elsírom magam. Gyakorlatilag végigsírom az egész filmet. Úgy is töltöttem ki a tesztet, hogy nemleges választ adtam erre a kérdésre, de azóta is azon fáradozom, hogy végig tudjak nézni elejétől a végéig bármilyen szerelmes filmet. Túlérzékeny vagyok. Nehéz megküzdeni ezzel néha, sokszor olyankor tör rám ez az érzés, mikor a legkevésbé kívánatos.

Valósítsuk meg álmainkat. Gyűjtsük össze azokat a kívánságainkat, amikről tudjuk, hogy boldoggá tesznek, és legyen az bármilyen hihetetlen kívánság is, valóra válhat, ha mi is aktív részesei tudunk lenni a kivitelezésben. Nem is kell mondjam, hogy tavaly óta lelkesen nézek már filmeket is, mert vannak nagyon jó filmek, amiket vétek kihagyni az életünkből. Ugyanígy vagyok az olvasással. Nincs annyi idő este, hogy annyit tudnék olvasni, amennyit szeretnék. Sok olyan vágyam van, amit most még nem tudok kivitelezni, de tervbe van véve, és nem fogok elfeledkezni róluk.

Ha vannak álmaid, ha vannak vágyaid, ne hagyd, hogy az idő múlásával elvesszenek, dolgozz meg értük, dolgozz értük minden nap. Minden nap reggel újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat arra, mik a valódi vágyaink és álmaink. Én tanultam a tavaly kitöltött tesztből, és nem hagyom magam többé, egy aktív és egy normális életet akarok élni.

Álmodozni jó. Ha teljesülnek az álmaink, a magaslatokban érezhetjük magunkat, és ez így is van jól. Álmaink teszik még gyönyörűbbé életünket, ezért merjünk nagyot álmodni.

Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)

Keresem a pozitív helyzeteket, kutatom a pozitív élményeket, próbálom jobban kiismerni magam. Először tisztáznom kell magamban, hogy hol tartok, hová szeretnék eljutni, és ezt hogyan is valósíthatnám meg. Kiesnek percek, órák az életemből, a napjaimból. Vissza kell tudnom szerezni a jókedvemet, mert az visz előrébb. Nem szabad túlbonyolítanom semmit, sokszor az egyszerűség visz a megoldáshoz.

Ne vedd a szívedre, ha valami szomorú történik veled. Erősnek kell lenned minden helyzetben. Keress vidám pillanatokat az emlékeidben, és gondolj mindig arra, hogy ezek a vidám pillanatok mennyire megörvendeztettek téged abban a bizonyos helyzetben. Csak ezekre a vidám pillanatokra emlékezz, csak ezeket a vidám pillanatokat tárold a fejedben és a szíved közepén is. Van, amikor vidámak szeretnénk lenni, de közbejön valami, ami elvágja a jókedvünk fonalát. Honnan tudunk erőt meríteni ilyenkor? Honnan lesz energiánk újból kezdeni mindent, és folytatni onnan ahol megrekedtünk?

Sok-sok éven át éreztem, hogy egyedül vagyok a világban, nincs aki mellém állna ha segítségre szorulnék. Annak ellenére éreztem magányosnak magam, hogy tudtam, a családom mindent megtesz azért, hogy nekem könnyebb legyen. Azt hittem, hogy magamra maradok, és ezt a gondolatot nem is tudtam kiverni a fejemből. Volt időszak, mikor csak feküdtem az ágyban, és nem volt erőm felkelni, csinálni valami érdemlegeset itthon. Talán akkor változott valamit a helyzetem, mikor megvettem Albert Györgyi könyvét a depresszióról. Akkor hittem el csak, hogy másnak is van hasonló problémája, és más is küzd a mindennapokkal.

Figyelem a napokat, figyelem a perceket és a másodperceket is, mert olyan gyorsan repül a nyár, szélvész sebességgel. Van még bőven idő azért ha nyaralni akar valaki menni, éppen ezért jó, ha szántszándékkal figyeljük, hogyan töltjük napjainkat. Cél, hogy kihasználhassuk az elénk táruló lehetőségeket. Sok-sok rendezvény hívogat minket, töltsük együtt az időnket, később bizony szép emlékek lesznek majd ezek a pillanatok. De most még előttünk van a választás lehetősége, rajtunk múlik, hogy merre megyünk, hirtelen döntünk-e vagy már régebbi terveink valósulhatnak meg. Ettől is függ, hogy tovább hogyan halad majd a sorsunk.

Mindig is visszahúzódó voltam, már kisgyerekként is szégyenlős és izgulós tipusú. Amióta beteg lettem, ez a viselkedés egyre rosszabbá válik, és keresem a lehetőségeket, hogy ezen változtatni tudjak. Lehet, hogy azért írok blogot is, mert nem tudom csak így elmondani, hogy mit érzek belül, így jobban jönnek a szavak, a mondatok. Nehezen fejezem ki magam ha beszélgetni kezdek valakivel, és hamar zavarba is jövök. Most egy könyvet olvasok a vonzerőről. A bejegyzés címe is ebből a könyvből való, mert az egész könyv mondanivalóját ebben látom jól összefoglalva. Legalábbis én így gondolom.

Vagy saját magunk példáján keresztül tanulunk, vagy figyelünk másokra, ők hogyan is cselekszenek, és ez nekik beválik-e a mindennapi életben vagy sem. Tanulni mindig jó, érdemes időt áldozni rá. Okosabbak leszünk, jobban kijövünk embertársainkkal, és saját magunkat is jobban megismerhetjük. Megismerjük a világot a maga egyszerűségében és megtanuljuk, hogy nem jó ha túlbonyolítjuk ügyeinket. Vannak dolgok, amikhez egyszerűen olyan csodás módon jutunk el, hogy élvezzük az odavezető utat.