"az élet nem mindig habos torta..."

...amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt." - írja a Wikipédia. Kikerestem a pánik szó igazi jelentését, mert nagyon sokunkat gyötör ez az érzés. Aki egészséges, annak elég ijesztően hangzik, hogy - kétségbeesett rémület -, menekülési kényszer -, és ami a megdöbbentő, hogy ez mind kifog a józan eszünkön, és ahogy egyszerűen mondani szoktuk, - bepánikolunk. Pedig Selye János is megállapította, hogy - "a stressz az élet sava és borsa". De egy kalap alá vonhatjuk-e a két szót vagy ezt a két érzést, stressz és pánik? Van-e közük egymáshoz vagy sem? Én csak a saját tapasztalatomból indulok ki, ugyanis nálam egyszerre jelentkezett a stressz is és a pánik is, olyan formában, hogy végül már azon gondolkoztam, hogy egyáltalán tudok-e így élni ezekkel az érzéseimmel.

Sok hasonlóság van bennünk, mégis minden ember egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Van, aki hirtelen természetű, van, aki nyugodtabb, van, aki mindig mindent egyedül szeretne elvégezni, van, aki segítséget vesz igénybe, és van, aki sosem adja fel a reményt, bármi is történik körülötte. Sokfélék vagyunk, legyünk eredetiek, legyünk önmagunk, és ne versenyezzünk mással hacsak nem egy egészséges versenyszellemről van szó. Azért, hogy megnyilvánuljon ki is vagy valójában, add a lehető legtöbbet magadból, törődj ugyanúgy magaddal is, mint embertársaiddal, akik minden bizonnyal észreveszik, hogy tudod kinek, mikor, mire van szüksége. 

John C. Maxwell Egyszer nyersz egyszer tanulsz című könyvét szeretném ajánlani neked, hasznos olvasmány, ha van kedved olvasd el. John Wooden írja előszavában: - "Azért vagyok büszke arra, hogy John a barátom, mert ő igazán érti, hogy az élet leginkább a tanulásról szól - és arról, hogy a tanulságokat felhasználva jobb főnökök, jobb beosztottak, jobb szülők, jobb testvérek, jobb barátok, jobb szomszédok legyünk, és jobban gondját viseljük az életünkbe érkező áldásoknak."

Ez egy örök szabály. Ha valaki megtanulja hogyan is kell úgy élni, hogy a gondok ne tornyosuljanak a feje fölé, bizony a jószerencse is hozzászegődik. Így már nem egyedül kell megbirkóznia a napi kihívásokkal, hanem jó barátjával együtt mennek az úton tovább, segítve egymást. Ahhoz, hogy te is ilyen szerencsés legyél, először is jól kell ismerned magad. Ha tudod magadról milyen vagy kívül s belül, akkor könnyen tudsz változtatni a sorsodon, könnyebben veszed az életet, és élvezni is tudod, és ez a lényeg. Az, hogy az apró kis dolgoknak is úgy tudj örülni, mintha az egy világmegváltó történés lenne. Csak akkor lehetünk boldogabbak, ha a hatodik érzékünket is bevonjuk ebbe a nagy "játszmába", amit életnek hívunk. Ha megbízunk megérzéseinkben, s hallgatunk is rá amikor csak szükségünk van erre, bizony csuda dolgok történnek olykor.

Úgy mondja a közmondás, hogy - "Aki hibátlan lovat keres, járhat gyalog." - Sokszor vannak túlzott elvárásaink, mindent úgy szeretnénk, a maga tökéletességében látni. Sajnos ez nincs mindig így. Igaz, én mindig amondó vagyok, hogy a természetben egyensúly uralkodik, erre kell nekünk is törekednünk. De sokszor tapasztaljuk, hogy valójában ez a természetes egyensúly kifog rajtunk, nem tudunk lépést tartani a haladással. El kell fogadnunk, hogy mi magunk sem vagyunk teljesen tökéletesek, vannak és lesznek is hibáink, de ezeket meg kell tanulnunk kezelni.

Gondolataink csak úgy szárnyalnak időnként, repdesünk a boldogságtól. Ilyenkor szokott nálam előfordulni, hogy beszédemmel túllövök a célon, szinte oda sem figyelve a beszélgetőtársamra, csak mondom és mondom azt, ami a szívemen, az a számon. Nem is jut így eszembe, hogy talán nem helyénvaló az, amit kimondtam, s talán akaratlanul is megsérthettem éppen azt a valakit, aki olyan szívesen van velem, rám áldozza az idejét, mert szeret velem lenni. Persze rögtön észbe kapok, mikor már késő, és nincs mit tenni, vagy magyarázkodom, vagy megpróbálom helyrehozni a hibámat.

Amikor először találkozunk valakivel szinte azonnal kialakulhat egyféle szimpátia. Viszont van úgy, hogy egy-két szó vagy mondat elhangzása után azonnal ítélkezünk, nem rokonszenves az illető, pedig még jobban meg sem ismerhettük. Vajon mitől lehet, hogy van, akit első látásra a szívünkbe zárunk, még ha nem is ismerjük. Mi bujkál bennünk olyankor, mikor úgy gondoljuk másokról, hogy jobb ha kis távolságot tartunk tőlük, pedig még csak nem is beszélgettünk velük. Talán túl hamar döntünk társaink felől, jobban meg kell ismernünk egymást ahhoz, hogy ítéletet mondjunk már első pillantásra.

Zárd le a múltat, és ez egy nagy lépés lesz neked ha előrébb szeretnél jutni életedben. Ne gondolj még a jövővel sem, hiszen még a jelenben lévő feladataid is ott tornyosulnak előtted. Élj a jelenben! - Sokan próbálják, próbálták már a fenti mondatokat megvalósítani, mégis valami mindig közbejön, nem tudunk a jelen helyzetünkre koncentrálni. Pedig jómagamon is tapasztalom, ha folyamatosan múltbéli sérelmeken rágódom, elmegy rá a mai nap nagy része és a kitűzött feladataimból alig-alig tudok teljesíteni.

Van, mikor meggondolatlanul előbb beszélünk, majd csak azután gondolkodunk. És kész a baj. Nem tudunk már változtatni rajta. A szavak energiacsomagok, amelyek eseményeket teremtenek és vonzanak. Ezek az események befolyásolják további sorsunkat is, így nem mindegy, hogy kinek mit mondunk. Gesztusainkkal csak még jobban rásegítünk a mondanivalónkra, ezért még jobban kell igyekeznünk, hogy szavainkkal ne sértsünk meg senkit.

Biztos volt már, hogy bicajoztál, és észrevetted, hogy előtted nem messze van egy kődarab, amit gyorsan ki kellene kerülnöd. És lám! Vagy túl gyorsan bicajoztál, vagy nagyon görcsösen igyekeztél megkerülni azt a kődarabot, de éppen telibe találtad, s még jó, hogy nem estél le a bicajról. Kicsit féltél is, de én most olyan félelemről beszélek, mikor valami végleg kicsapja nálad a biztosítékot, vagy valamitől tényleg bepánikolsz. Hogyan lehet az ilyen félelemtől megszabadulni?