"az élet nem mindig habos torta..."

Szorgoskodunk, szorgoskodunk otthon, csinosítjuk a házunkat, mert úgy kell, úgy szép, és úgy tökéletes. Nincs mindig így ez, mert van, mikor csak úgy tornyosulnak a teendőink. S amikor épp "áll a bál" otthon, nagy a felfordulás, csöngetnek. Idegesek leszünk, vajon ki jöhet épp ilyenkor, mikor még a madár sem szokott ebben az időben erre repülni. Nagy nehezen kinyitjuk az ajtót, s bár tudjuk, hogy nagy rumli van a lakásban, mi azért beengedjük a látogatónkat.

Sok minden megesik a nagyvilágban. Semmin ne csodálkozz. Inkább azt javaslom neked, amit a címben is írok, - ha tudsz, olykor-olykor légy észrevétlen, mint az angyalok, akik minden percben munkálkodnak valamin, mégsem vesszük észre nagy buzgalmunkban.

Próbáld ki egyszer, s másszor is, hogy úgy tégy valamilyen szívességet társaidnak, hogy közben ők még csak ne is sejtsék, ki volt a jótétemény szülője. Csendben szemléld, milyen jó érzést kelt bennük az, amit te szívből tudtál adni. Figyeld, hogy milyen kíváncsian szemlélik az égboltot talán, keresve, honnan is kaptak segítséget a problémájukhoz, vagy honnan szállt le egy angyal, aki kihúzta őket a gödörből éppen. De egy kedves emléket is felidézhetsz a társadnak, vagy gyermekednek, mégpedig úgy, hogy ő esetleg csak sejtheti, hogy kitől is kaphatta azokat a szép órákat, perceket, amiket épp az előbb élt át.

Már nem újdonság, hogy vissza-visszazuhanok egy rosszabb állapotba időnként. Már régóta várom, hogy történjen már valami, ami kihúz a letargiából. Régebben leírtam magamnak, hogy mit kell tennem ilyenkor. Méghozzá több lépésen keresztül. Nem tudom mennyire lesz érthető, de megpróbálom leírni röviden.

Mint mindenkinek, nekem is egy nap 24 óra áll a rendelkezésemre, hogy valami jót alkossak, valami szépet tegyek hozzá a világ dolgaihoz. Már csak azért is érdemes élni, mert az élet szép. Még akkor is, mikor a leglehetetlenebb helyzetben vagyunk, akkor is fel tudunk fedezni a környezetünkben valamit ami csodálattal tölt el. Mindig találjuk meg a módját, hogy ha csak egy kicsit is lecsípjünk ebből a 24 órából egy nap, és arra szenteljük, hogy értékes perceket áldozzunk a minket körülvevő világ számára.

Ahogy változik az időjárás, most úgy változik a kedvem is, ezért döntöttem úgy, hogy mindenemet amim van egy cél érdekében alkalmazom, és - nem minden mindegy alapon azért -, de magam alakítom az életem. Persze nem a család nélkül, hanem feltétlen őket is belevonva olyan életet célzok meg, amikor be kell vállalnom mindent, ami szembejön velem az utam során.

Mivel is kezdhetném a bejegyzést a boldog és hosszú élethez való jó hozzáállásunkhoz, mint egy idézettel, amit valószínűleg egy régi hírlevélben mentettem el magamnak. Az összeállítás is érdekes, mert ki ne szeretne egészségesen hosszú életet magának, de az idézet amit szeretnék közreadni, nagyon hasznos és fontos nekünk.

Persze inkább nekem jó hír, mert a sok orvosi kivizsgálás végre megmutatta, hogy fizikailag egészséges vagyok. Ez szuperjó hír is, és szuperjó eredmény is, ezért összeszedem magam amennyire csak tudom, és igyekszem jól viselni magam. Az érzelmekre azt mondják, hogy könnyebben orvosolható problémák, és amennyit csak tudok az erőmből, annyit mindenképpen elővarázsolok, új életet próbálok élni. Igaz, gyógyszereket kell szednem, de ez legyen a legkisebb problémám jelenleg, és még csökkenteni is fog a főorvosnőm az orvosságokon.

Ezer hála és köszönet az én férjecskémnek, aki kitartott és kitart mellettem a végsőkig. 30 éve, hogy összeházasodtunk, igaz, mindig azt a napot ünnepeltük igazán, mikor megismerkedtünk. Minden csillagot, szívecskét, s a sok hópölyhöt is, meg a sok napocskát is mind mind neki köszönhetem, az ő szeretetének. Minden rá emlékeztet, ha reggel felkel a nap, vagy este már elbújik a hold is, mert már ő is álmos egy kicsit.

Nagyon kevés embert ismertem meg életemben, akinek ennyire jó szíve és ennyire jó természete van. Mindig boldog voltam mellette, igaz, hogy volt mikor sírtam is, de ez vele jár. Bizony, a szerelemmel együtt jár a sírás is, de inkább a felhőtlen jókedv, az öröm, a szenvedély, és a gyönyörű órák mind.

Egy nagyon szép dalt küldök az én életem párjának, remélem, hogy ráakad majd erre a bejegyzésre is, és meg tudja hallgatni. Mert titokban küldöm ám, de ha van hatodik vagy hetedik érzéke, és tud olvasni a gondolataimban, akkor biztos vagyok benne, hogy észreveszi majd ezt a bejegyzést is. Nagyon hiányzik nekem, ha nem vagyunk együtt, pedig hálás lehetek, mert tényleg minden idejét amit csak tud, velem és a kis családunkkal tölti.

Szóljon hát a dal életem párjának, kedvenc férjemnek, legyen olyan boldog, mint amilyen boldogságot ő tudott teremteni nekem is, és a gyermekeinknek is. :)

Már sok mindent írtam magamról, szinte ismersz is egy kicsit, és egyre jobban megismersz, ha olvasod a blogot. A bejegyzés címét édesapámtól kölcsönöztem, ő mondta mindig, hogy - Az élethez szerencse is kell. Én mostanában kezdem érteni a mondat jelentőségét, hiszen amíg fiatalabb voltam, nem is nagyon törődtem semmivel, éltem a velem egykorúak vidám, boldog életét. Most már érettebb lettem annyival, hogy elgondolkozzak e szavak jelentőségén. S ha jól belegondolok, az én életemben is többször játszott szerepet a szerencse, az, hogy vagy én, vagy mások a közelemben éppen akkor voltunk ugyanazon a helyen, vagyis épp a jó időben a jó helyen.