"az élet nem mindig habos torta..."

"Sose halaszd holnapra, amit holnapután is megtehetsz." (Mark Twain) :) -, ezzel a kis humoros mondattal indítom én is a reggelt, és ahogy a címben írtam, időnként a halogatás nagymesterei tudunk lenni. Ez tény! Ez alól, szerintem senki sem kivétel, már mindenkinél előfordult hasonló, még ha csak gondolatban, akkor is. De ez nem baj, csak tudjuk, hogy mikor mit kell csinálnunk, akkor még néha belefér ez a halogatás dolog is az életünkbe.

Minden okkal történik, azt mondják, a test és a lélek megbetegedései is. Ezt jó lett volna tudnom sok-sok évvel ezelőtt, amikor még mindenkit felelőssé tettem a betegségemért. Később persze már beláttam, hogy ez butaság volt a részemről, de például nézzük a depressziót magát, mint betegséget a sok közül. Ha én tudom ezt a fenti igazságot akkor, amikor benne voltam a betegségben, akkor biztosan már korábban utánajártam volna, hogy miért és mi okból is alakulhatott ki ez a betegség nálam?

Van, amikor a sors osztja nekünk a lapokat és egyáltalán nincs ez kedvünkre. Sokszor van, hogy legyengülünk, elfogy az energiánk, búnak eresztjük a fejünket, és semmihez nincs kedvünk. Én elhatároztam, ha ilyen történik velem ezután már, akkor is valamiképpen összeszedem magamat, megyek tovább, csinálom a dolgom, és várok.

Such is life! - Ilyen az élet! -, szoktuk mondani, de ez nem igaz, mert olyan az élet, amilyenné formáljuk! Mégpedig a saját gondolataink által. Mondhatni természetes logika szerint van így, de még ez sem fedi a valóságot, mert az érzelmeinknek is bőven jut feladat ebben.

Teszed a dolgod nap mint nap, és vannak olyan napok, amik egyszerűen nem akarnak úgy sikerülni, mint azt te szeretnéd, pedig minden jóindulat megvan a részedről, mindent próbálsz a legjobb tudásod szerint csinálni, és mégsem...! Egyszerűen másképp alakul minden, mint ahogy azt te szeretted volna. Nagyon rossz érzés ez, mert hirtelen nem is tudod, hogy ez mitől van? 

A bejegyzés címe mindjárt az ajánlott könyv címe is egyben ( az író = Michael LeBoeuf), és azért kezdtem ezzel ezt az írást, mert szeretném, ha belelapoznál, ha vannak jó kis céljaid vagy éppen szeretnéd, hogy legyenek szép kis céljaid, és szeretnéd is ezeket megvalósítani behatárolható időn belül. Én is most olvasom, nem szeretnék idézni a könyvből, mert szerintem nem is lehet.

Az időnk felmérhetetlen kincs az életünkben. Sokan vagyunk, akik hihetetlen módon elherdáljuk a drága időnket, nem is sejtvén, hogy gyakorlatilag életünk felét szinte átugorjuk azzal, hogy pazaroljuk az időnket fölösleges dolgokra. Élni nem egyszerű dolog néha! Felelősséget kell vállalnunk minden egyes döntésünkért, és ezeket a döntéseket meg is kellene valósítanunk, hogy boldogan élhessünk.

Tudod rólam, hogy szeretek énekelni, vidám lenni és ezért választottam a címnek ezt a közmondást. Nyilván van mélyebb értelme is ennek a közmondásnak, de én csupán arra szeretnék utalni vele, hogy dalolj te is, hiszen egy dal tud jókedvet teremteni, tud vigasztalni, tud gyógyítani, tud nyugtatni, fel tud vidítani, és nem utolsósorban jó szórakozás is ha dalokat hallgatsz. 

Az egyensúly fogalmáról már többször írtam én is itt blogban, de újra és újra törődnünk kell vele, mert mindig akad valami, ami kizökkent minket ebből az egyensúlyi állapotból. "Néha elég egy apróság, és hirtelen megváltozik az életünk." (Donatella di Pietrantonio), és ezt nyugodtan elhihetjük, hogy így van, mert számtalan példa bizonyítja. Vagyis, jó ha törekedünk az egyensúlyi állapotra, mert ilyenkor tudunk jól dönteni, ilyenkor tudjuk jól érezni magunkat a bőrünkben, és ilyenkor mondjuk azt, hogy - tökéletes harmóniában vagyunk az életünkkel.