"az élet nem mindig habos torta..."

Minden elvész, amit nem adunk. Az életünk ajándék, ezért jól kell tudni gazdálkodni vele. Megtanulhatod helyesen megítélni a dolgokat, és arra koncentrálnod, ami igazán fontos az életben.

Bejegyzéseimmel nem szeretnék senkit megbántani sosem, így nézd el nekem, ha fellengzős lenne egy-két mondatom, nem szándékos, én is betegséggel küzdök, én is próbálok kijutni időnként a gödörből, a többi sorstársammal egyetemben.

Kell, hogy legyen egy irányvonal az utadon, hogy ne tévedj el. Ha összekuszálódik az életed, ha zavar a mindennapok sűrű életmódja, ki kell tudnod választani a helyes irányt, hogy célba érjél.

Ha visszagondolok a múltamra, nem panaszkodhatom, mert szerető családban nőttem fel, nem voltam elkényeztetve, önállóságra neveltek a szüleim.

Most megosztom veled a betegségem kezdetét, azért, hogy tanulj belőle. Sokáig nem is tudtam, hogy nálam valamilyen depresszív tünetek is kezdenek kialakulni.

Nem könnyű belekezdeni valami újba, ha nem vagyunk jó formában. Én a folytonos halogató típusúak táborába tartozom. „Majd holnap megteszem!” ezt vagy azt, ami rám van bízva. Így nem lehet előrébb jutni.

Sokat panaszkodtam évek során a családnak, csak saját magamon járt az eszem. Elég egysíkú lett így az életem, el lehet képzelni a folytonos nyafogást, - „én nem vagyok képes rá!” – „kimerültem!” – mindig más - más kifogás. Egyszóval beszűkült az életem, de éreztem, hogy tudok tenni az ügy érdekében,…

Nem is olyan könnyű feladat megvalósítani az előbbi mondatot. Én legalább is azt hittem, hogy majd „varázsütésre” megoldódik minden gondom, ha olvasok itt-ott egy kis cikket, vajon mi okozhatja az én nagy bánatomat időközönként.

Ha voltál már te is olyan helyzetben, mikor a tehetetlenségtől azt sem tudtad, hogy a következő pillanat hogyan fog alakulni, tudd, hogy nem vagy egyedül ilyenkor sem.