Legalább is én nagyon nehezen tudtam kimutatni, hogy szeretek. Szégyen, nem szégyen, de egy időben alig mertem olvasni pl. a szerelemről. Nem fogok többé a betegségem mögé bújni, így most nem védekezem azzal, hogy biztos amiatt nem érdekelt a szerelem, vagy a szeretet, mert épp rossz kedvem van, vagy bármi hasonló kifogás.
Akkor tört meg az "átok" nálam, mikor rászántam magam, hogy hírlevelet kérek a szerelemről, a párkapcsolatról. Nem is kell mondanom, hogy az "alagsorban" landoltak ezek a hírlevelek nagyon sokáig.
Ma már imádok szeretni, küldöm is neked Demjén Ferenc dalát, hogy dúdold magadban mindig, ha valamiért elkeseredsz esetleg. Csak azt tudom tanácsolni, vállald be az érzéseidet te is, tudd, hogy van körülötted nagyon sok ember, aki réges-régen kiérdemelte már, hogy szeresd.
Ha lehetne, még nagyobb betűkkel írnám ki a blogra, hogy LOVE, mert már rájöttem, ha nem tudok szeretni, nem tudom kinyilvánítani az érzelmeimet, akkor végem van, jön a depresszió, és más rossz érzés.
Küldök még egy dalt, már megyek aludni, de hamarosan találkozunk. Addig is örülj mindennek, ami körülvesz téged, és vedd észre az apró jeleket, amik mutatják, merre kell is menned az utad során.
Aludj jól, és ébredj vidáman! :)
Utolsó kommentek