Most látom igazán, amikor a receptek keresése, leírása és betartása is mennyi időt "rabol" el tőlem, hogy meg kell becsülni minden percünket. Időzavarban vagyunk de nagyon nagyon sokszor. Mit tudok tenni? Honnan vehetek még plusz időt, mikor az is kevés ami most van? Azt hiszem, hogy a 24 óra lehet sok is, de lehet kevés is. Egy napba belefér a nagy semmittevés is, de az is, hogy agyonra dolgozzuk magunkat. Hol legyen az egyensúly, hol lehet megtalálni azt a bizonyos arany középutat, ami mindenkinek a lefőbb vágya?
Most, hogy komolyabban belevetettem magam a változásba, látom milyen keveset is tudok az időbeosztásról. Mindig minden csúszik valahol, nem érem utól magam, és van, hogy kimaradnak fontos feladatok, amiket mindenképpen meg kell csinálni valamikor, vagy éppen lehet, hogy már késő is, törölni kell az életemből az adott probléma megoldását. Ez ugye pedig semmire sem megoldás.
Mit tehetek akkor, mikor mindent egyedül kell megcsinálnom, nincs segítségem, és mégis haladni kell, mert a dolog nem tűr halasztást? Azt hiszem, hogy belátható időn belül meg kell (muszáj) tervezni a tennivalókat. Ezzel nem mondtam semmi újat, hiszen mindenki tudja, sőt az ügyesek alkalmazzák is. Mégis, az élet nagy tanítómester, és nagyon kiszámíthatatlan. Mindig közbejön valami, ami miatt nem jutunk előrébb az életünkben.
Gondoljunk arra, hogy ez a mai nap az utolsó, amit biztosít az élet, nincs több esélyünk. Legyen ez a mai nap az utolsó próbálkozásunk az adott probléma megoldásában. Ha nem megy a megvalósítás, lehet, hogy a kukában van a helye, lehet, hogy túl sokat foglalkoztunk azzal, ami nem is érdemelt időt. Osztályozzuk a feladatainkat minőségileg és fontosság szerint, és ami nem megy ne erőltessük. Sok olyan dologgal foglalkozunk, ami nem érdemli meg a fáradozásunkat. Kukkantsunk a probléma mélyére, és célként határozzunk meg olyan tennivalókat vagy álmokat, ami rettentő mód a mi érdekünket szolgálja. Persze a társainkat is figyelembe kell vennünk, de van, mikor nagyon keveset foglalkozunk magunkkal.
Gondold azt, hogy nem hibázhatsz már többet ezután. Azért, mert ha hibázol, elindítasz egy folyamatot, ami mindent tönkretesz. Tudom, hogy nem könnyű nem hibázni. Ezért kell kitüntetett figyelemmel lenni azokhoz a dolgainkhoz, amik a szívünk mélyén nagyon fontosak. Ha nincs semmire időd, gondold mindig azt, hogy ez az utolsó esélyed az élettől. Most rögtön meg kell oldani, meg kell csinálni, mert jön a hidegzuhany, és akkor már késő visszavonni bármit is.
Alakítsd ki a cserebere életszemléletet. Minden rossz szokást cserélj fel egy újjal. Ma olvastam egy skizofrén fiú esetét a neten, aki együtt tud élni a betegségével. Nagyon nehezen, de sikerül neki a rosszat felcserélni a jóval. Hangokat hall, de igyekszik elterelni más irányba a gondolatait. Azt hiszi, hogy követik az utcán, de ezt a rossz érzést felcseréli egy jobb érzelmi töltésű gondolatra. Sok időbe telik neki is hogy így tudjon boldogulni az életben, de nem adja fel, és küzd mindennap.
Tudj nemet is mondani olyan feladataid elvégzésére, amik nem lendítenek előre. Először nem vesszük észre, hogy mivel is állunk szemben. Az csak később derül ki sokszor, hogy gyakorlással és önfegyelemmel mi mindenre vagyunk képesek. Ha nincs semmire időnk, teremtsünk mi magunk. Van, ahonnan 10-15 percet is el tudunk csenni, más feladatodat ki is törölheted, mert végül rájössz, hogy értelmetlen dolog foglalkozni vele. Teremtsünk apró pillanatokat, de azt éljük is meg a maga valójában. Érezzük, hogy amire van időnk, azt tudjuk élvezni, tudunk neki örülni. Sok minden bonyolítja az életünket, legalább mi legyünk engedékenyek ha magunkról van szó.
Küldök neked egy jó kis dalt, hogy örökre felejtsd el azt, ami nem érdemli meg a figyelmedet, s élj egy kiegyensúlyozott életet. :)
Utolsó kommentek