Én mindig túlságosan őszinte voltam mindenkivel. Ez volt, mikor rosszul sült el, hiszen olyankor is kikotyogtam meglepetéseket (amiket csak velem osztottak meg), mikor az nem volt helyénvaló. Nagy baj nem lett a dologból, de van, mikor tudnunk kell titkot tartani, főleg, ha ráadásul még pletykásnak is titulálnak a viselkedésünkért.
Az őszinteség fontos, és mindenki érzi, hogy élni csak így érdemes. Ha mi nem adjuk meg a tiszteletet a társunknak, mi sem számíthatunk semmi jóra. Ne törjük össze a másik ember szívét még akkor sem, ha elsőre úgy látszik, hogy nem lesz nagy baj a dologból. Legyünk becsületesek, igazak, válogassuk meg mindig kinek mit mondunk. Ha túl hamar, sietve beszélünk, olyan dolgokat is mondhatunk, amit esetleg később megbánunk. Ha nem tudod eldönteni, hogy jelen pillanatban mit mondjál, mindig hallgass a belső hangodra, hidd el, hogy segíteni fog neked. Ha fontos neked a kedvesed, a társad, ki kell tartanod mellette, jóban rosszban, amíg a Nap az égen ragyog. És még utána is!
Te vagy az, aki egy életen át tudod nyújtani azt az őszinteséget, ami semmi mással nem cserélhető fel. Csak te érzed, hogy kit fogadsz be a szívedbe, és te veszed észre azt is, hogy téged vajon ki tud befogadni az ő lelkébe őszintén. Te vagy az, aki nyíltan ki tudod mondani a véleményed, úgy, hogy azzal senkit sem sértesz meg, és te vagy az is, aki várja, hogy ugyanolyan becsületesek legyenek veled, mint amilyen becsülettel te is vagy másokkal szemben. Tartsd meg lelked mélyén azt az igaz szívet, ami egyedül neked van, senki mással össze nem hasonlítható. Légy mindig igazmondó, tárd fel a valóságot a maga egyszerűségében, és élj úgy, hogy mindig megirigyelhessenek érte.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek