Próbára tett az időjárás tegnap. A végén ő győzött, mert kimerültem a nagy hőség hatására. Mégis eredményes lett a napom, mert sikeresen hazatértem, akkorát gyalogoltam a forró kánikulában, mint még soha, és nem kellett szégyenszemre megfutamodnom. Mostmár szépen zuhog az eső, és hiába, a természet mindig megadja nekünk, amit szeretnénk, mégha néha kis fáziskéséssel is. Azt hittem hőgutát vagy napszúrást kaptam, mert nagyon sokáig voltam kénytelen a szikrázó napon lenni. De "csak" kimerültem, ami nem csoda, hiszen hiába készültem fel elég alaposan, legyőzött a kánikulai nap.
Már kialudtam magam, és ha visszaemlékszem, látom, hogy gyakrabban kell hasonló erőpróbának kitenni magam, hiszen azért maradtam alul ebben az egyenlőtlen versenyben, mert mindig a négy fal közt élem az életem. Végülis büszke vagyok magamra, mert egyedül jöttem haza, és ha úgy is jöttem, mint a csiga, de hazaértem, egyedül boldogultam, és kezdek renbejönni. Tanulságos egy ilyen eset, hiába tudtam, hogy mennem kell, tudnom kellett volna, hogy mindig minden körülmények között a természet az úr. Nem térhettem ki a feladat alól, de volt erőm belevágni, és ha mégegyszer kellene választanom, nem döntenék másképpen.
Jó, ha mindig figyelembe vesszük, hogy egy ilyen adok-kapok játékban mik is lehetnek az esélyeink. Időben észhez tértem, és hamarabb hazajöttem mint kellett volna, de így meg pont a déli hőséggel találkoztam. Viszont mindig szerencsém volt a nap folyamán. A vonaton alig voltak, nem sütött még reggel rám a nap, a metrókocsi is szinte üres volt, pedig mindig tömve szokott lenni, az autóbuszon is találtunk helyet magunknak. És rekordidő alatt értünk egyik helyszíntől a másik helyszínig. És itthon dönthettem volna, hogy taxival jövök-e haza, vagy gyalog, én a gyaloglást választottam, de mikor végre hazaértem és a tükörbe néztem, láttam, hogy miért is merültem ki. Túlfeszítettem a húrt, okosabb ilyenkor egy bölcs döntés, és van az a helyzet, mikor nekünk kell megadnunk magunkat, épp azért, hogy legközelebb is szembe tudjunk szállni a természeti erőkkel.
Nagyon régen, okosan együtt élt az ember fia az őt körülvevő környezettel. Tudta, mikor van itt az ő ideje, és mikor kell visszahúzódni. Sokat tanultam ez alatt az egy nap alatt. Szeretem az esőt, a megváltó esőt, ami újra visszaadja a lehetőséget, hogy megint útnak tudjak indulni, hiszen ezzel a tegnapi nappal csak elkezdődött valami olyan belső átalakulás, amiért megéri mindent feláldozni.
Küldök neked egy dalt, álmodj szépeket. :)
Utolsó kommentek