"az élet nem mindig habos torta..."

Deepak Chopra-nak van egy könyve, a címe - A boldogság mint erőforrás -, és nagy szeretettel ajánlom neked, olvasd el. Ezt írja a boldogságról: Bol-dog-ság = Nagy gyönyörűség, elégedettség vagy öröm érzése. - Nem is lehetne jobban kifejezni, mit is takar a boldogság szó.

Nem is olyan ritka dolog, hogy kedvünket vesztjük, úgy érezzük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj. Elkeseredünk, az érzelmeink megtréfálnak bennünket. Mert ez az igazság, hogy az érzelmeink játszanak velünk, amikkel pedig jó, ha jó barátságban vagyunk. 

Sokszor felfordult világban élünk, nem úgy alakulnak a dolgaink, mint azt mi szeretnénk. Mégis arra kell törekednünk, hogy a bennünk lévő jó érvényesülhessen, legyünk mindig belátással másokra. Van, hogy megsértjük egymást, pedig nem is ez volt a célunk, véletlenül úgy alakultak a körülmények, hogy…

Mindannyian törekszünk a céljaink felé, és sokszor van, hogy bármit megadnánk, hogy teljesülhessenek is ezek a célok. Álmok, célok nélkül nem is tudjuk elképzelni az életünket, szinte a nap minden percében álmodozunk valamiről, amit szeretnénk, hogy mihamarabb meg is valósulhasson. És egyre többet…

Talán mindegy, hogy miért is érezzük néha úgy, hogy keserű a szívünk. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy mindenképpen kell valami boldogítót tenni azért, hogy vidámabbak legyenek a napjaink. Kell valami, ami megváltoztatja a kedvünket. 

Végre meggyógyultam, és nem felejtettem el a fogadalmamat. Még elég gyenge vagyok, sokat kivett belőlem a betegség, de amit ígértem, igyekszem is tartani. Repdesek a boldogságtól, hiszen nagyon rosszul éreztem magam, és most úgy érzem, mindenre készen állok, már csak az van hátra, hogy szépen…

Van, amikor annyira az erőnk végén vagyunk, hogy azt sem tudjuk mit hoz majd a következő lépés. Tudjuk, hogy minden erőnkre szükség van most, mégis alig-alig tudunk valamiből is erőt meríteni. Pedig össze kell tudnunk szedni magunkat valahogyan, különben megáll az élet, nem tudunk tovább haladni. 

Vannak dolgok, amik felértékelődnek, ha egyszer úgy igazán megbetegszünk. Kicsit másképp kezdünk gondolkodni, olyan helyzetek kerülnek előtérbe, amik eddig hátul szerepeltek a rangsorunkban. 

Megígértem magamnak, ha kigyógyulok ebből a vészes influenzából, minden napomba beleillesztem valahogyan a mozgást. Nagyon legyengültem, már több, mint két hete szenvedek, de talán most van némi remény, hogy kilábalok a betegségemből. És azt hiszem, ez lesz az utolsó fogadalmam is, amit teszek…

Akárki akármit is mond, én már búcsút intek a télnek, még akkor is ha lesznek hidegebb napok ebben a hónapban. Számomra elérkezett a tavasz, amit annyira, de annyira várok mindig. Szívem szerint örömtáncot járnék, és a szívem csücskében elrejtem azokat az édes kis virágokat, amik már nyílnak az…