"az élet nem mindig habos torta..."

Van, mikor kitesszük a szívünket, a lelkünket, beleadunk apait, anyait, mégis másképp alakulnak a dolgaink, mint azt reméljük. Olvasom a citatum.hu oldalon az egyik idézetet, - "Csak akkor fogod fel, valójában mennyire szeretsz valamit, ha az a valami veszélybe kerül." (Tonke Dragt)

A magam részéről igencsak a túlérzékenyek népes táborát képviselem. De egyre inkább fejlődöm. Tesztelhetjük magunkat, ha szeretnénk. Kérdezzük meg magunktól úgy őszintén, hogy "hamar felkapjuk-e a vizet?", és ha a válasz igen, akkor törődnünk kell az érzelmeinkkel.

Mindig tudunk a meglévőnél szebbet, jobbat, tökéletesebbet nyújtani, alkotni, csak elhisszük magunkról, hogy ez nem lehetséges. Amikor pácban vagyok érzelmileg, mindig a jó öreg Természethez fordulok segítségért.

Kezd csendes lenni minden körülöttem. Szerettem mindig, ha csend vett körül. Olvastam valahol, hogy a csend elővarázsolásához is jó sok türelem kell. Nem elég az, ha minden elhalkul a környezetedben, neked kell megtalálni azt a közeget, ahol te is csendben tudsz lenni önmagaddal.

Ebben a rekkenő hőségben aki csak tud, vízpart közelében legyen vagy a jól beárnyékolt szobában, mondjuk épp ezt a blogot olvasva. Mindenképpen hozd magad megfelelő komfortba, érezd, hogy ami most körülvesz, az mind érted van, neked szeretne jót.

Bizony, hogy így van! Minden este amikor közeledik az éjfél, megnézem a blogot. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy rögvest írok is neked. Már annyi mindent osztottam meg veled, hogy a lelki barátom vagy, szinte ismersz már úgy kívül, mint belül.

Míg kicsik voltunk, úgy fejlődtünk, hogy egyre többet ismételtük ugyanazt a dolgot. Így tanultuk meg, hogy ügyesebbek vagyunk minden egyes próbálkozás alkalmával. Legtöbbször a szüleinket utánoztuk, akiktől a legtöbbet kaphatjuk életünk során.

Kifáradtam. Van, amikor egy idő után besokallunk, ilyenkor csak egy jóízű alvás segít. Egy ideig nem tudtam mi bajom van. Tettem a dolgom, de közben a szervezetem kimerült. Csak most jöttem rá, hogy ami kikészített, az maga a stressz, a láthatatlan méreg.