Ugye, amikor valamit feladunk, vagy félig csinálunk csak meg, vagy végső soron bele sem kezdünk, akkor a szívünkben érzünk egy kis ellenállást, érezzük, hogy ehhez bizony valahogyan másképpen kellett volna belefogni, hozzáállni. A lelked nem nyugodt, lehet, lelkiismeret furdalásod is lesz, mert többre vagy képes, ezt jól tudod, csak most ez valamiképpen nem alakult megfelelően.
Mit teszel ilyenkor? Jusson eszedbe a fenti mondat, amit bármilyen helyzetben alkalmazhatsz, legyen az életmódváltás vagy karriercél, vagy bármi más. - Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy. - De miért hagyunk abba valamit, ami pedig olyan fontos volt a számunkra? Csupáncsak azért, mert vagy nem találjuk elég érdekesnek, vagy elég fontosnak, vagy nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget. Mi kell ahhoz, hogy tényleg foglalkozzunk is a célunkkal, a tervünkkel? Már korábban beszéltünk arról, hogyha nincsen kellő motivációnk, akkor nem érezzük magunkban azt a bizonyos szikrát, ami beindítaná a folyamatot. Kell valami, amit legbelül a szívünk belsejében érzünk, olyan valami, ami felpezsdít minket a lankadó lelkesedésünkből, ami kimozdít otthonról például, hogy elmenjünk egy jót sétálni, mert ezt tegnap beterveztük magunknak. Ha legbelül a szíved mélyén nem érzed azt, hogy most márpedig igenis felveszem a gyalogló cipőmet és rászánok egy órát az időmből, hogy a szép őszi estén körbenézzek a környéken és megcsodáljam azt, ami épp elém kerül, akkor hiába is volt tegnap nagy a lelkesedés a tervezésnél, az egészből nem lesz semmi. Mert valamiért feladod, meghátrálsz, nem csinálod, és úgy mész talán aludni is, hogy még csak nem is izgat fel nagyon a dolog, mert máskor is volt már ilyen, és mégsem történt belőle nagy tragédia. Az igaz, hogy egy elmulasztott séta még nem okoz nagy tragédiát az életedben, de az, hogy feladtad a tegnap megígért tervedet, az már igenis fontos tényező, mert máskor is megteszed és más tervedet is ugyanígy magára hagysz. Amikor fontos dolgokban döntesz, biztosan jobban figyelsz, mint most ennél a sétánál, de ha belegondolsz, hogy mi a helyzet így a kitartásoddal, akkor nem nagyon fogod megdicsérni magadat este, amikor majd aludni térsz.
Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy. Érezd át ezeknek a szavaknak a jelentőségét, és cselekedj is mindig számodra helyes módon, úgy, hogy minden tettednek örülhess, hiszen önmagadról van szó még akkor is, ha csak egyetlenegy sétát is elmulasztasz. Ha holnap is elmulasztod a gyaloglást amit ugye beterveztél egyszer magadnak, akkor lehet, nem is érdekel téged annyira az egészséged, hogy megérné lesétálni azt a pár métert. Persze hogy nem szeretnélek felidegesíteni ezzel amit most írok, mert semmi közöm ahhoz, hogy te mikor sétálsz vagy elodázod-e ezt a tervedet, csak oda szerettem volna kilyukadni, hogy ha nem érzed magadban a lelkesedést valami iránt, akkor nagyobb valószínűséggel adod fel, mert nem érdekel, nem számít a következménye, és nem tulajdonítasz neki túl nagy jelentőséget. Csupán ha önmagamból indulok ki, be kell hogy lássam, nagyon sok minden van, amit én sem csinálok meg, pedig előre betervezem magamnak. El kell ezen gondolkodnunk néha, hogy mi játszódik le bennünk, amikor így teszünk? Ha vannak fontos terveid, azokat sosem adod fel? Ha csak kisebb dologról van szó, akkor könnyen lemondasz róla? Mi számít fontosnak és mi nem az életedben? Tudsz-e fontossági sorrendet kialakítani, vagy hagyod, hogy minden történjen ahogy azt az élet hozza? - Sok ilyen kérdésre kell választ találnunk, ha ki szeretnénk deríteni, hogy mi is zajlik le bennünk, amikor valamit amit beterveztünk magunknak, azt feladjuk. Milyen érzés feladni valamit is? Milyen érzés végigcsinálni bármit is, amit szintén beterveztünk magunknak? Mit merünk bevállalni és mi okoz gondot az életünkben? - Ezekre a kérdésekre nem mindenki szeret válaszolni. Egyszerűen fel sem teszi mindenki magának ezeket a kérdéseket, csak később csodálkozik, amikor az orvos azt mondja, hogy jó lenne életmódot váltani, többet sétálni, gyalogolni, mozogni. Először meg is ígérjük, hogy no, mától akkor rendszeresen sétálok estefelé egy-egy órát. De már lehet, másnap semmi kedvünk hozzá, mert már esik az eső, vagy túl későn jutott mindez az eszünkbe, vagy bármi más miatt ugye feladjuk ezt a betervezett célunkat. De ilyenkor gondolj a fenti mondatra, hogy amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy. Csak gondolkodj ezen, és ha terveztél sétát magadnak minden napra, akkor akármilyen kis dolog is ennek a betartása, ne add fel, csináld, mert önmagadnak teszel vele jót. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek