Van, amikor túl gyorsan telik az idő. Próbálnád marasztalni, késleltetni, de nem tudod, nincs ráhatásod, és csak azt érzed, hogy száguld, mint a gyorsvonat. Túl gyorsan peregnek az események és nem tudod követni. Pihenni szeretnél, de nem lehet, mert fogy az idő, sok a dolog, és kicsúszik a lábad alól a talaj, és már nem tudsz rendszert vinni a napjaid közé.
Ismerős lehet ez az érzés mindenkinek, sokszor találkozhatunk ezzel, ilyenkor gyűlnek össze a problémák, amiket meg kellene oldani, de az energiádat felemésztette valami, és nem tudsz mindig hirtelen váltani egyik percről a másikra. Telik a nap, fogy az időd és a vége az, hogy tulajdonképpen semmi érdemlegeset nem csináltál egész nap, csak kapkodtál összevissza. A helyzetet ronthatja, ha időre kell valahová menned aznap, és kialakul a totál káosz, semmi sem alakul úgy, ahogy azt szeretnéd. Az idő ellen nincs mit tennünk. Ugyanúgy pereg a másodpercmutató, mindig ugyanúgy jár az óránk, csak valahol valamikor egyszer elveszítettük a fonalat és már nem tudjuk összehangolni a tevékenységeinket. Az idő tud a barátunk is lenni, ha mi is örömmel vesszük a létezését, és ha tudjuk irányítani, ugye.
Amikor már este hullafáradtan fekszel le aludni, tulajdonképpen borítékolni lehet, hogy már a másnapod sem lesz zökkenőmentes, ideges lehetsz valamiért, talán egy elhangzott rossz mondat elvette a kedvedet, vagy túl sok rossz élmény ért még tegnap, de lehet, már tegnap is zűrzavaros napod volt, amit nem tudtál helyretenni. Én, mostanában kezdem nagyon tartani magam a régi jól bevált módszerhez, a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozáshoz. Be kell, hogy valljam, nem volt rossz ötlet kitalálni ezt a megoldást, csak nem mindig tudjuk jól megvalósítani, mindig elcsúszik a dolog valamelyik hátrányára. De ha még az este, igaz, hullafáradt vagy, mégis áldozol tíz percet arra, hogy átgondold mi is fog történni körülbelül másnap, próbálsz rendszerezni, akkor van esélyed, hogy tudod tartani magad a programokhoz, és lesz időd napközben is pihenni egy kicsit. Hiába, az a másodpercmutató az mindig rohan, és idővel nem fogsz tudni lépést tartani vele, mert valami mindig közbe szokott jönni, még akkor is, ha tökéletesen tervezted be a másnapodat. Kell az a nyolc óra pihenés is, meg kell a nyolc óra szórakozás is, és elég kellene hogy legyen nyolc óra munka ahhoz, hogy az életünk egy normális kerékvágásban működjön. Próbáld ki egyszer, hogy körülbelül tartod magad ehhez a módszerhez, és meg fogod látni az áldásos hatását.
Egyszer gondolkodtam azon, amikor nagyon-nagyon ráértem, hogy vajon az idő gyorsabb, vagy a gondolat, ami átsuhan a fejemen? Próbáltam "versenyeztetni" őket, de mindig oda lyukadtam ki, hogy ez nagyon tőlem is függ. Amikor csakúgy elmélázok egy-egy gondolaton, nem is érdekel, hogy mennyi időt töltöttem ezzel a gondolattal, de amikor jön egy telefonhívás és rögtön mennem kell valahová, mert sürgetnek, akkor nem gondolkodhatok másként csak úgy, hogy az időre koncentrálok, és kihozom belőle azt, amit tudok. Szóval eléggé tőlem függ ez a dolog, mert ha tényleg pihenni szeretnék és az a bizonyos telefonhívás nem okoz nagy zűrzavart az életemben, le is tudom mondani a meghívást vagy bármi mást.
Te szabályozhatod, hogy mikor mire is fordítod az idődet. Persze vannak dolgok, amiket meg kell tenned mindenképpen, de mindig tudsz találni olyan időt, amit önmagadra tudsz fordítani, legyen akármilyen sok dolgod. Még két perc is megváltoztathatja az egész napodat, sőt, még annyi sem kell hozzá sokszor. Ezért nem kell azon aggódnunk, hogy túl gyorsan jár az óramutató. Persze van, mikor így észleljük, de kordában tudjuk tartani, csak néha le kell lassítanunk az élet rohanó tempóját.
Hallgass meg egy dalt, s ne hagyd elveszni a pillanatok örömét! :)
Utolsó kommentek