Nem mindig tudjuk viszonozni azt a sok szeretetet, amit kapunk a társainktól. Apró kedvességek formájában nyilvánul meg a szeretetük felénk, és ilyenkor eltölt minket a hála érzése. Legbelül a szívünk mélyén sok-sok érzés kavarog bennünk, de mindig megérint minket egy-egy kedves szó, mondat, ölelés.
Vannak élethelyzetek, amikor is jó ha észrevesszük magunkat, azt, hogy nem mindig mi vagyunk a legfontosabbak mások számára. Ez lehet, hogy lelomboz egy kicsit minket, de akkor is tudnunk kell parancsolni az érzelmeinknek. Át kell tudunk adni a lehetőséget másoknak, érvényesülni hagyni azt, aki akkor és ott, abban a pillanatban számít.
Hát, ez nem mindig olyan egyszerű. Mármint hogy gondolkodjunk helyesen. De amit a címben írt mondat sejtet, az igaz is, mivel valóban jobban érezzük majd magunkat, ha helyes dolgokat teszünk. Persze hogy mindenki arra törekszik, hogy a lehető leghelyesebben gondolkozzék, döntsön egy-egy helyzetben. Csak nem mindig sikerül.
"Nem szabad más életét élnünk csak azért, mert az izgalmasabbnak tűnik." Csak egy életünk van. Ezt az egyet kell úgy beosztani magunknak, hogy minden percben jól érezhessük magunkat. Bár nagyon vonzó lehet, hogy már egy előre jól kitaposott ösvényen haladjunk, mégis a változatosság teszi élénkebbé, izgalmasabbá napjainkat.
Talán túl sok lenne a jóból, ha mindig elégedettek lennénk. Nem lenne ami buzdítson utunk során, nem versenyeznénk senkivel a siker reményében, és nem akarnánk semmit megváltoztatni az életünkben. Viszont elégedettnek lenni jó érzés, elértünk valamit például az életünkben, és ezért méltán érezzük jól magunkat.
Ha van néha hiányérzetünk valamiért, gondoljunk arra, hogy mi minden vesz körül minket, amiért igencsak köszönettel tartozunk. Láttam a minap egy filmet, amiben a férj már olyan szinten levegőnek nézte a feleségét, hogy már az elé tett teát sem köszönte meg neki. És mint kiderült, már hatvan éve volt, mikor utoljára megköszönte a feleségének az elkészített teát.
Olyan mélyre zuhantam, mintha újra írnám a blogot. A kezdet kezdetén az a cél vezérelt, hogy segítsek másoknak is megtalálni a kiutat a betegségükből, leginkább a depresszióból. Nagy örömmel kezdtem az írásba, mert biztos voltam benne, hogy ha leírom, ami velem történt, talán másoknak segítséget nyújt a gyógyulásukhoz.
Van, mikor a betegségem erősebb nálam. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy olyan stílust veszek fel, ami nem jellemző rám, távol áll az egyéniségemtől. Nem szabad azt gondolnod, hogy bármelyik bejegyzéssel bántani szeretnélek, az a helyzet, hogy így is vállalnom kell önmagamat. Nézd el nekem, ha néha erősebben fogalmazok meg valamit, mindig a pillanatnyi érzéseimtől függ, hogy mit is írok.
Hogy is van a reklámban? - Nehogy azt hidd, hogy elérted a határaidat! Sokkal több van benned, mint azt hiszed. - Túl sokszor becsüljük alá a képességeinket, ami oda vezet, hogy már meg sem próbálunk tenni valami hasznosat. Elkényelmesedünk néha, pedig a bennünk szunnyadó energia csak arra vár, hogy felszabadítsuk.
"Az, aki siet, ennek a rossz szokásnak a hangulata miatt általában előrehajlítja vállait. Testünk működését a gondolati elemek csak másodpercekkel előzhetik meg. E megállapítás természetesen nem mond ellent a ténynek, hogy teendőinket előre meg kell tervezni. Okos ember, aki tud magán uralkodni, sohasem siet, csak arra az egy célra összpontosítja akaratát, erejét és eszét, amit pillanatnyilag végez."
Utolsó kommentek