Történt a minap, hogy kaptam egy dokumentumot elektronikus formában, ki kellett tölteni és visszaküldeni. Nagyon igyekeztem, mert kevés idő volt rá szánva. Viszont nem értek sem a word-höz, semmilyen szövegszerkesztőhöz, és egyedül voltam, nem volt segítségem. Hál'Istennek van a számítógépen súgó, és kikövetkeztettem is egy-két dolgot, és ha nem is elsőre, de többszöri nekifutásra mégis sikerült megszerkesztenem a dokumentumot.
Én örültem a legjobban, mert közben tanultam is jó sokat, és rá kellett jönnöm, hogy ha vészhelyzet van, akkor az ember lánya kénytelen összeszedni magát és sikerül jobban teljesíteni. Ez azt hiszem, hogy mindannyiunkkal így van. Nem keseredtem el, kerestem a lehetőségeket, összeszedtem minden tudásomat, és a vége siker lett, igaz, volt mikor azt sem tudtam mit miért csinálok. De a végén a kép letisztult, és örömmel fejeztem be a feladatot.
Ezért jó, ha vannak életünkben kihívások, mégha olyan egyszerűek is mint most az enyém. Egyedül oldottam meg azt, amiről azt hittem, hogy meg sem fogom tudni csinálni. Nem szabad mindjárt megijedni, erőt kell venni magunkon, megkeresni önmagunkban azt a tudást amit eddig már elsajátítottunk, és neki kell gyűrkőzni a feladatnak. És a vége öröm, boldogság és sok-sok sikerélmény. És persze a tudás, amit így elsajátítunk miközben gyakorolgatunk.
Visszanéztem amit csináltam, és megelégedéssel nyugtáztam, hogy van esélyem a tanulásra, nincs veszve semmi, csak bele kell kezdeni, el kell kezdeni valahol.
Küldök neked egy dalt ennek örömére, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek