Olvasom Dawid J. Schwartz - Gondolj merészet című könyvét, amit szerintem már ajánlottam neked. Azt írja a könyv, hogy - "Akinek komoly problémái vannak, nem tud addig a mocsárból kikecmeregni, amíg rá nem szánja magát a cselekvésre. Jó kezdet a reménykedés, de kell hozzá a tett is, csak akkor várható győzelem."
Mint már annyiszor, most is megkísérlem életem nagy kihívását, az életmódváltásomat. És erre jöttem rá, ami a címben is szerepel: - "A cselekvés kigyógyít a félelemből." - Lehet, hogy félek egy kicsit lefogyni. Talán túl kényelmes ebben a mostani állapotomban lenni. Lehet, hogy nem tudnám jól "viselni", ha egyszerre lefogynék. Ezért maradok mindig ugyanolyan súlyú, és ezért jönnek az állandó falásrohamok.
Ha komolyan veszem a bejegyzés címét, akkor neki kell kezdenem valaminek, vagyis cselekednem kell, és ez meg fogja szüntetni a félelmet. Nincs több pardon. Nincs több kifogás. Nincs több elnézés. Cselekednem kell, és fogok is.
Tettre kell váltanom minden tudásom. Egy utolsó esélyt adtam magamnak, és ez elég motiváló tényező kell, hogy legyen. Mi van, ha nem sikerül a diétám? Bizony, sikerülnie kell, mert így döntöttem utoljára. Erőfeszítéseket kell tennem, és időt kell áldoznom arra, ami a lefőbb vágyam.
Elég erősnek érzem most magam, hogy ki tudjak tartani. Vissza kell találjak a 10-15 évvel korábbi önmagamhoz, még akkor is, ha tudom, hogy az éveket nem lehet visszaadni. Tanultam a tíz-tizenöt éves kövér korszakomból annyit, hogy legyen elég erőm nemcsak a kezdetekhez, hanem a folytatáshoz is. Bízok magamban, és bízok abban, hogy végre teljesül a kívánságom. Tarts velem. :)
Utolsó kommentek