Vannak bennünk bizonyos sérült pontok, sérült részek, amiket ha felbolygatunk, akkor izgatottak leszünk, gyorsabban ver a szívünk, esetleg még jól meg is izzaszt bennünket. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, lehet, hogy a betegségem az okozója, de már nagyon régóta figyelem ezeket a sérült pontocskákat, amik bennem vannak, és olykor a felszínre akarnak törni.
Sajnos megtanuljuk, hogy eltitkoljuk az érzéseinket. Aki ki tudja mutatni mit érez, százszor jobb helyzetben van, mint aki magába fojtja az érzelmeit. Aki ki tudja mutatni mit érez, felszabadultnak érzi magát, és boldogabban tud élni, mint aki mindig gyötrődik valamin.
Amióta megvan a Reformkonyha című könyvem, azóta keresem, kutatom én az egészséges életmód rejtelmeit. Amióta beteg lettem, keresem az olyan irányú könyveket, amik a gyógyulásról szólnak. A Reformkonyha főleg a táplálkozásunkról szól, de nemcsak erről, sok minden másról is. És ugye ahogy olvasom, rá kellett, hogy jöjjek, a táplálkozás és a gyógyulás között bizony szoros az összefüggés.
Minden napunk megérdemli, hogy törődjünk vele, beleadjunk mindent, ami a bensőnkben van. Csodás reggelt kívánok neked, ébredj vidáman, és tartsd meg a jókedvedet egész napra. Minden napoddal törődnöd kell, legyen az akármilyen szürkének ígérkező hétköznap. Több van benned mindig, mint azt első látásra gondolnád magadban, tegyél csuda dogokat ma is, és meglátod, a környezeted is felveszi ezt a ritmust.
Mindig csodálom az örök mosolygós embereket, azokat, akik szinte félvállról veszik a sorscsapásokat, és lehet, hogy nekik van igazuk. Nem jó mindennek a rossz oldalát nézni. Pedig általában ilyenek vagyunk. Túl pesszimistán állunk az életünk eseményeihez. Mindenben legtöbbször inkább vesszük észre a negatívat, minthogy elhesegetnénk magunk környékéről a rossz beidegződéseinket.
A bejegyzés címét Béres Alexandrától vettem, Ő mondta egy interjúban a Fanny magazin egy tavalyi számában. Az interjú még a januári nagy fogadalmak idején készült, erről is kérdezték Alexandrát. Ő így válaszolt:
Jól haladok az életmódváltás elején, azt hiszem, meg szeretném mutatni most magamnak (és másoknak is), hogy képes vagyok változtatni a hozzáállásomon. Már fogytam is jó pár kilót, de a hangsúly mégis azon van, hogy sok mindent meg tudjak változtatni magamon és magam körül.
Nagyon nehéz mindig egyensúlyt teremteni az életünkben. Az első számú feladat, hogy először csak magaddal törődj. Csak ha önmagaddal rendben vagy, akkor tudsz másoknak is segíteni.
Minden perc után jöhet egy még jobb perc. Minden nap után jöhet egy még jobb nap. Mi vagyunk az alkotók, akik megteremtjük életünk csodálatosabbnál csodálatosabb napjait. Rajtunk múlik, hogy egy napból mit hozunk ki. Van, hogy eltervezzük, mit is fogunk csinálni aznap. De közbejön valami és felborítja a tervünket. Ilyenkor vajon mit teszünk? Hagyjuk, hogy a napunk tönkremenjen, vagy előszedjük minden erőnket, és folytatjuk onnan, ahol épp megrekedtünk?
Sok mindenen rágódunk, pedig előbb vagy utóbb rájövünk, hogy minden viszonylagos. Általában a múlt eseményein szoktunk aggodalmaskodni - miért is nem történt másképp az adott helyzet? - Ami volt, az elmúlt, és soha vissza nem jön már. Erre kell gondolnunk, amikor nagyon aggaszt valami.
Utolsó kommentek