Ezt a képet azért válsztottam most, mert én hiszek a megerősítések hatalmában. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen típusú, de szeretem alkalmazni is a megerősítéseket. Még régebben kezdtem egy blogot, igaz, hogy nem haladok vele túl gyorsan, de ha van kedved olvass bele:
Volt régen egy ingyenes webinárium, amit megnézhettem, sajnos kitörlődött a jegyzetelésem, de pár mondat megmaradt, amin jó ha elgondolkodunk. Remélem nem baj, ha most felidézem azt a pár mondatot. Az egész előadás a szemléletfejlesztésről szólt. - "A sikeres emberek magukénak tudhatnak egy különleges szemléletet és szokásukká tették, hogy ezt a szemléletet minden körülmények között alkalmazzák. Ez az összes titkuk."
Olvasom a Reader's Digest Állítsa helyre egészségét könnyedén című könyvét, illetve lapozgatom, és megakadt a szemem a címben írt mondaton, (A szó veszélyes fegyver). Ha lehet, ennyit idéznék a könyvből: - "Állítólag 5-10 pozitív megnyilatkozás szükséges ahhoz, hogy helyre lehessen hozni azokat a károkat, melyeket egyetlen bántó megjegyzéssel okoztunk." Az idézett mondat a boldogtalan házasságban vagy párkapcsolatban élőknek nyújt gyógyírt, mikor azt tanácsolja, hogy a pozitív megnyilatkozásokból többet nyújtsunk, a bántó megjegyzésekből pedig minél kevesebbet. Nagyon igaz, hogy sokszor kiszalad a szánkon olyan mondat, vagy szó, amivel megbántjuk a társunkat.
Azt mondják sokszor - úgy szép az élet ha zajlik. - Ez a kijelentés mindig egy kis vidámságot hoz a mindennapjainkba, ha egy kicsit más szemszögből nézzük, mint ahogy első hallásra értjük. Lehet, hogy erőltetettnek tűnik, de azért van benne egy kis igazság is. Általában akkor mondja valaki, ha olyan valamit lát vagy hall, ami első látásra, hallásra a megszokott stílustól eltérő kijelentés. És kicsit megrökönyödve vesszük tudomásul, hogy mi is szeretnénk úgy élni néha, hogy csak úgy történjenek már a dolgok körülöttünk, legyen egy kis pezsgés már az életünkben. Ezt a pezsgést be kell tudnunk vonzani magunkhoz, amiért tevékenyen "dolgozni" kell.
Bármerre is jársz, bárhol is vagy, sohase érezd magad egyedül. Bízd rá magad az angyali segítőidre, bízd rá magad a benned rejlő erőre. Bármerre is kell menned, bármire is gondolsz amíg vándorolsz, sohase érezd, hogy magányos vagy. Ha egyedül is kell lenned néha, mindig tudj parancsolni a szomorú énednek. Nézz föl az égre, nézz körül a réten, és lásd meg lent a völgyben mennyi minden vár rád.
Van, mikor hallok egy dalt a rádióban, van, mikor meglátok egy fotót a neten, van, mikor szántszándékkal, és van úgyis, hogy tudom, hogy ma neked fogok írni a blogba. Tudom, hogy rád emlékeztet a dal, amit hallok, vagy a kép amit látok, és már annyi minden összefűz veled, hogy mikor kinyitom a szemem, már tudom, hogy veled töltöm majd az estét, vagy épp a reggelt is. Az előző bejegyzés daláról is tudtam, hogy neked fogom küldeni, és nagyon furdall a kíváncsiság, hogyan is fogadod a stílusomat, a bejegyzéseimet.
Fedezz fel új dolgokat az életedben. Szárnyalj, repülj, mint a sirály a képen, és kutasd mindig azt, ami számodra új, mert az új dolgokból születnek a legnagyobb sikerek. Lehet, hogy csak elhatározás kérdése az, ki hogyan éli az életét. Lehet, hogy néha szeretnénk utánozni társaink életmódját, mert valami megragadta a figyelmünket, szimpatikusnak véljük ahogyan viselkednek, vagy megtetszett az a stílus, ahogyan ők élnek. Néha hasznos is lehet, ha ugyanúgy viselkedünk, mint embertársaink, főleg ha ők éppen olyan példát mutatnak, amit már kipróbáltak, ezért nekünk "megspórolnak" egy csomó időt azzal, hogy már átéltek bizonyos helyzeteket, próbára tették már az erejüket, vagyis bizonyítottak. Mégis jó ha újabbnál újabb dolgokat veszünk észre az utunk során, hiszen amit fölfedezünk, az ad nekünk egy bizonyos esélyt, hogy különlegesek lehessünk.
Van az életünkben olyan pillanat, amikor életünk gyertyáját szinte mindkét végén égetjük. Mindent akarunk egyszerre, azt hisszük, hogy képesek vagyunk bármire, ami éppen az eszünkbejut. De ahogy szokás mondani - az ördög nem alszik -, lesi mikor csaphat le ránk, mikor csábíthat el különféle ajánlataival. Nagyon sokszor elgyengülünk ilyenkor, megadjuk magunkat, és a vége csak az lesz, hogy kimerülünk. A túl sok és túl nagy erőfeszítés eredménye mindig a kiégés, a lerobbanás. Nagyon nehéz összeszedni az erőnket, mert ugye mi is akartuk például, hogy legyen egy jobb állásunk, ezért mindent meg is tettünk, de a többletfeladatok sokszor kifognak rajtunk. Ésszerű tervezéssel, jobb hozzáállással vagy kellő optimizmussal persze mindig a javunkra billenthetjük a mérleg mutatóját, és kiegyensúlyozottan élhetjük napjainkat.
Minden embernél másképp jelenik meg a betegség. A legkiváltóbb ok a félelem (legalábbis nálam). Én attól rettegek mindig, hogy a többi ember előtt rosszul leszek, és így szinte szégyenben maradok, mert nem fogok emlékezni arra, mi is váltotta ki a szorongást, a rosszullétet. Sok mindentől lehet félni, ezek általában a fóbiák, de már nagyon sok fóbiát tudnak kezelni. A skizofrénia gyógyíthatatlan eddig még, de ezzel is lehet kielégítően élni, ha megfelelő gyógyszereket kap a beteg. Én is félek pl. a ráktól, vagy attól, hogy a betegségem átalakul Alzheimer kórrá. Sokszor már tényleg kialakul a félelem a félelemtől, amit a videóban is megemlítenek. Ha a betegben tudatosul, hogy beteg, tudja, hogy mi a baja, sokkal könnyebb akár kommunikálni is vele, és könnyebben gyógyul, jobban reagál a gyógyító kezelésre.
Volt, hogy néztem olyan filmeket, amik a skizofréniáról szóltak. Annyira túlságosan beleéltem magam a betegségbe, hogy végigbőgtem a filmet, és nagyon szerencsétlenül éreztem magam. Ma már könnyebben veszem ezeket a filmeket, videókat, és tudok írni is róla, sőt, régebben fel sem vállaltam, hogy skizofrén vagyok, csak később enyhültem meg annyira, hogy már a blogban is tudok írni róla.
Félelem, pánik, fóbia. Külön-külön is rossz ha megjelenik valamelyik, egymásból átmehet a félelem pánikba, a fóbia félelembe pl., de nálam még plusz depresszió is kialakult. Meg kell ismerni mindegyik betegséget, hogy tudjunk küzdeni ellene. Jó lenne ha nem félnénk tőlük, és így sokkal nagyobb esélyünk van a gyógyulásra is akár.
Utolsó kommentek