Humoros kis idézettel kezdem ezt a bejegyzést, olvasd el még egyszer: - "Minden reggel egy új lehetőség arra, hogy azonnal visszafeküdj az ágyba." (PewDiePie) - Hétvége van, és ha túlélted a tegnapi péntek 13-át, akkor már félig sínen van az életed. Ha pedig még babonás sem vagy, akkor meg máris tiéd a világ! :) Korán van még, még csak reggel sincs, úgyhogy gyerünk, uzsgyi, feküdj csak vissza szunyókálni! :)
Sokan mondják, sokat hallom én is, hogy hamar feladjuk az álmainkat, hamar mondunk nemet mindenre, aminek a vége mindig csak a kudarcérzés, a sikertelenség, a fásultság, és ennek nagyon sok kedvezőtlen hozadéka van ránk nézve. Azt is mondják sokan, és én is nagyon sokszor hallom, hogy ebből a kiút csakis az lehet, ha figyelembe vesszük önmagunkat, az érzéseinket, a gyakran felmerülő gondolatainkat, és ezek szerint élnénk az életünket. De ehhez az kellene, hogy merjünk bevállalni bizonyos dolgokat, merjünk kockáztatni is. Te mersz kockáztatni?
"A könyv a legnagyobb varázslat, minden csoda benne van, ami eddig volt s ami ezután lesz...
mert aki olvas, az szabad lesz, megismerve mások gondolatait, szabadon választhat,
kialakíthatja a saját gondolatait, összemérheti őket, veszthet és győzhet, okulhat és javíthat,
ahogy méltó az emberhez. Ugye milyen egyszerű, csak meg kell tanulni az ábécét, és olvasni kell."
(Csukás István)
"Egyszer a Mama azt mondta, hogy néha az embernek az összes könnyét el kell sírnia azért, hogy szívében újra legyen elég hely a boldogságnak."
(idézet: Forrest Gump c. film)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen! :)
A kifogás egy ürügy, olyan ok, amit kibúvónak keresünk, hogy valamit ne csináljunk meg például, vagy ne menjünk el egy összejövetelre például, ürügyet keresünk magunknak (és ugye mindig találunk is!), hogy "védjük" magunkat valamitől. Lehet számtalan kifogást gyártani, számtalan esetre, és meg is tesszük ezt nagyon sokszor. De miért van szükségünk kifogásokra? Nem tudunk létezni nélkülük?
Mit is jelent érzékenynek lenni? Nem biztos, hogy mindenki be meri vallani magáról, hogy érzékeny típus. Nálam is nagyon sok idő telt el, mire rájöttem, hogy az érzelmeimnél kell keresgélnem, ha gyógyulni szeretnék. Mindenki egyedi eset. Lehet, neked meg sem kottyan az, ami nálam már kiveri a biztosítékot, és én egészen máshogy reagálok ugyanarra a helyzetre, mint te.
Sok minden okozhat elvonási tüneteket, gyógyszerfüggőség, kávéfüggőség, meg sok minden más is, de én most az internetfüggőségről szeretnék írni, mert egyre inkább látom azt, és nemcsak önmagamon, hanem másokon is, hogy szinte hozzá vagyunk már nőve az internethez. Bármiről is legyen szó, közösségi oldalak vagy csak amolyan szörfözés a neten, mind azt bizonyítja, hogy egyre kevesebbet töltünk mással és egyre többet az elektronikus médiával.
"Ha léteznének igazi férfiak, közülük egy biztosan megtalálna. Nekem jönne az utcán, szétszóródnának a jegyzeteim, kifordulna a papírzacskóból a két teljes kiőrlésű ciabatta, szabadkoznánk, közben rálépnék az egyik kenyérre, ő meg meghívna vigasztalásként egy kávéra. Nem olyan bonyolult a szerelem forgatókönyve." (Ughy Szabina) :)
"Ha vissza tudnám forgatni az időt, megtenném! Visszaforgatnám az órákat és
másodperceket a Föld összes órájára.
Megállítanám az időt, csak hogy megölelhessek bizonyos embereket. Megtenném
egyszer, kétszer, tízszer, amíg úgy nem érezném, hogy újra megéri az élet.
Sajnos erre nem leszek képes, mert az életnek és az időnek egyetlen értelme van: mindig
előre, egy másodpercet sem hátra. Mindig csak egy újabb holnap lesz, nem egy másik
tegnap."
/Lev Tolsztoj/
Hallgass meg egy szép dalt, hallgasd szívesen! :)
Néha olyan gyorsan dühbe tudunk gurulni (szinte a másodperc töredéke alatt), hogy a pillanat, amit ilyenkor átélünk, megváltoztat mindent. Az eddigi jókedvünknek fuccs, nincs már meg, sőt, egy kicsit most úgy is hisszük, hogy nem is fogunk kibékülni a világgal, mert szörnyen mérgesek vagyunk. De mitől jön dühbe valaki, és másvalakit meg hidegen hagy ugyanaz a helyzet? Azt olvastam, hogy ez csupán nézőpont kérdése. Így lenne valóban?
Utolsó kommentek