"az élet nem mindig habos torta..."

Nagyon csúnyán összeszedtem valami nyavalyát. Ilyenkor nyáron, a nagy melegben úgy fáztam, hogy fel kellett öltözzek hosszú ujjú pulóverbe.

A mostani napjaim nem éppen rózsásak, jobb szeretem, ha minden napomat áthatja a szeretet, az örömforrások, a vidám hangulat. Mostanában volt az, hogy kezdtem elveszíteni a lábam alól a talajt. 

Egészen elképesztő fájdalmon tudunk keresztül menni, ha olyan tragédia közelében vagyunk, aminek még a kimenetelét sem tudjuk. A szívünk ketté hasad a szó legszorosabb értelmében.

Milyen sokszor mondjuk, hogy - véletlenül rátaláltam a megoldásra! -, pedig lehet, hogy ez nem kizárólag csak a véletlenek összjátéka. 

Húú, de sokszor mondom mostanában a fenti mondatot! Történt ugyanis, hogy nem is olyan régen kaptam egy okostelefont, hogy haladjak a korral. De az én betegségem bezár néha egy zártabb világba.

Sok hasznuk vannak a kihívásoknak, főleg, ha végig is tudjuk csinálni őket. A címbéli mondat is egy ilyen kihívás része volt még 2016-ban a Life.hu-n, akkor ott volt a kihívások éve.

Nem titok ugye, hogy fogyózom, és hál' Istennek jönnek az eredmények, még ha oly sok is van még hátra. Azt hittem egy ideig, hogy fel fogom adni, de kitartottam és nagyon jól tettem.

Mindenki szívében rejlik egy gyémánt, olyan gyémánt, ami úgy ragyog, hogy elkápráztat mindenkit, aki csak a közelében van. Nem is egy gyémánt rejlik a szívünkben, annyi kincsünk van, hogy sokszor észre sem vesszük, mind a miénk, nekünk ragyognak.

Szeretek gondolkodni a bennünk kialakuló megérzéseinkről, amit sokszor hívunk ugye intuíciónak. Én még azt is idesorolom, amikor véletlenül egyszerre ejtjük ki ugyanazt a mondatot, és fel is kiáltunk rögtön: - "Óó, épp ugyanarra gondoltunk!"

Még akkor is tanulunk valamit, ha egyébként semmi hajlandóságunk sincs hozzá. Ösztönösen megfigyelünk valamit, és lehet, hogy ezáltal más is érdekelni fog minket. Megjegyzünk dolgokat, megnézzük a körülöttünk lévő világot, ami kíváncsivá tesz minket, és így folyamatosan tanulunk is mindig valamit.