Biztosan volt már úgy az életedben, hogy azt érezted, most minden tökéletes, minden passzol, bárcsak mindig minden ilyen jól sikerülne, mint most. Mi mindent megtennénk, hogy ne vesszen el ennek a pillanatnak a varázsa! De egyszer csak fordul a kocka, minden a köd homályába vész, és azt hisszük, hogy csak álmodtuk az egészet.
Aki nem tudja eldönteni mit is egyen, hogy egészséges maradhasson, olvassa el Fási Katalin - Gyógyító zöldségek című könyvét. Azt hiszem, ha tudjuk, hogy melyik élelmiszerünk milyen titkokat is rejt magában, sokkal jobban odafigyelünk rá, főleg, hogy nem másról van szó, mint az egészségünk megőrzése.
Nem szeretünk zűrzavaros helyzetekbe kerülni, és ez érthető is. Van épp elég dolgunk ahhoz, hogy nyugalmat is találjunk magunknak az élet forgatagában. Sok feladat vár ránk nap mint nap, de ezernyi lehetőség is áll előttünk.
"Legtöbbünk mindig rohan, siet valahová, általában nem is annyira óhajtott célok felé, s nem hagyunk magunknak időt arra, amire tényleg kéne: megismerni egymást és azt, ami körülvesz minket." (Robert Lawson)
Nem titok, de annál nagyobb felelőtlenség tőlem, hogy nemrégen még közel jártam a cukorbetegséghez. Csakis magamat okolhatom emiatt. És, az sem biztos, hogy megúsztam a dolgot annyival, hogy épp elfogadták az akkori értékeket.
Sokszor találkozhatunk életünk során a szerencsével. Azt mondják, az a titok nyitja, hogy mindig a jó időben kell lenni a jó helyen.
Amikor nagyon meg akarunk jegyezni valamit, biztosan nem fog sikerülni. Talán nem fókuszálunk rá eléggé. Vagy nyugtalanok vagyunk épp amiatt, mert nagyon is szeretnénk koncentrálni. Elveszítjük a fonalat valahol, és még mielőtt meg tudtuk volna jegyezni, már el is felejtettük.
Mindennap történik valami, aminek örülni tudunk. Ha sikerül egy tervünk, ha levizsgáztunk, ha úgy sikerülnek a dolgaink, ahogy épp megálmodtuk, ha szikrázóan süt a nap fenn az égen, vagy ha kiolvastuk a kedvenc könyvünket, esetleg megnéztünk egy klassz filmet a moziban, ezeknek örülünk, és jókedvre derítenek bennünket.
Sokat gondolkodtam már azon, hogy mennyire számít az első benyomás, az első találkozás egy addig ismeretlen társunkkal. És, arra kellett rájönnöm, hogy igenis sokat számít, szinte automatikusan az első benyomás alapján zárunk mindjárt valakit a szívünkbe vagy utasítjuk el akár a közeledését is.
Vajon miért csapnak be minket olykor-olykor az érzelmeink? Miért csináljuk mindig az ellenkezőjét, mint ami helyes lenne, miért teszünk mindig mást, pedig tudjuk, hogy ezzel magunk alatt vágjuk sokszor a fát? Az érzelmeink befolyásolnak minket, ha akarjuk, ha nem.
Utolsó kommentek