A fenti mondatot egy könyvben olvastam, és jól meg is jegyeztem magamnak. Az életvitelről volt szó, arról, hogy amibe belekezdesz és nehéznek érzed, az épp azért tűnik olyan borzasztó nehéznek, mert valójában tényleg nehéz dologról van szó. De egyszerűen nem lehet bizonyos dolgokat kikerülni, van, amit mindenképpen meg kell tennünk, mert nincs apelláta, nincs más lehetőség, a végére kell járni.
Ha valamit nehéznek érzel életed során, valószínűleg tényleg ki is fog rajtad, mert vagy nem vagy elég felkészült, vagy maga a helyzet olyan, ami megnehezíti a megvalósítást. Bánt téged, hogy nem boldogulsz vele, nem érted miért van ez, nem tudod mit is kellene csinálnod, hogy végre sikerüljön a végére járnod a feladatodnak. Ha döntést kell hoznod valamiben, gondolj mindig a címben lévő mondatra, mert ha már az elején tudatosítod, hogy nagyon nehéz dologról van szó, akkor úgy is állsz hozzá, nem akarod majd két perc alatt elintézni a dolgot, hanem más gondolkodást veszel fel, máshogy közelítesz a problémához. Tudod, hogy nehéz, ezért sok információt igyekszel szerezni róla, hogy jó döntést hozhass a kellő időben.
Például az életmódváltók zöme már az elején feladja a küzdelmet, mert nem tudja milyen rettenetesen nehéz fába vágta a fejszéjét. Tudja, hogy életmódot kell váltania, mert lehet, már nincs más választása, de csak útközben döbben rá, hogy milyen borzalmasan nehéz ezt kivitelezni, megtorpan valahol, megakad és nem tudja már továbbcsinálni, ezért feladja a további próbálkozást. Más lenne a helyzete, ha már az elején észrevenné, hogy mivel is van dolga, és ezért alaposabban utánanézne, hogy ő valóban meg tudja-e ezt az életmódváltást valósítani vagy sem? Ha úgy ítéli meg, hogy nem tudja, akkor nem érné akkora kudarc. Viszont ha úgy ítéli meg, hogy képes rá, akkor úgy viszonyul majd magához az életmódváltáshoz, hogy eleve több időt áldoz rá, jól kiismeri a helyzetet és felkészíti magát az esetleges buktatókra. Még így is lesz sok olyan nemvárt dolog, amibe bele fog futni, de lesz esélye végigcsinálni az életmódváltást, és nagy valószínűséggel sikerülni is fog neki végül. Minden mással is ugyanez a helyzet. Nem mérjük fel rendesen azt, hogy milyenek a körülményeink egy feladathoz, milyen erőforrásokkal rendelkezünk, milyen passzban vagyunk éppen, és tudunk-e plusz energiát beleadni, ha épp arra lesz majd szükség? Ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez az egész azért tűnik nehéznek, mert valóban az, akkor más lesz a hozzáállásunk, mást fogunk fontosnak tartani, másképpen közelítünk hozzá, és sok-sok ismeretet szerzünk előtte, hogy a kellő időben és a megfelelő felkészültséggel fogjunk neki a feladatunknak. Sok időt spórolunk így meg, sok energiánk marad majd a továbbhaladáshoz, okosabban közelítjük meg a probléma gyökerét, és finomabb, egyszerűbb lépésekkel haladunk tovább. Így lesz esélyünk majd végül a sikerre. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre. :)
Utolsó kommentek