"az élet nem mindig habos torta..."

Sokan vannak, akik úgy hiszik, az élet örök robot, más emberek kiszolgálása. Erre azután jó sok időt elpazarolnak morfondírozással, önmaguk marcangolásával, mert saját magukra nem jut idejük. Fáradtan esnek ágynak este, nincs senkihez egy kedves szavuk az örökös aggodalmaskodástól.

Rohanunk, rohanunk naphosszat. Vagy a gyerekért kell menni az oviba, vagy dolgozni sietünk éppen, de otthon sincs „nyugtunk”, mert nem hagytunk magunknak.

Nem is olyan könnyű feladat megvalósítani az előbbi mondatot. Én legalább is azt hittem, hogy majd „varázsütésre” megoldódik minden gondom, ha olvasok itt-ott egy kis cikket, vajon mi okozhatja az én nagy bánatomat időközönként.

A szó lehető legszorosabb értelmében írom le ezt az előbbi mondatot. Sokszor lehet az idő minden jónak elrontója, viszont ha akarjuk, a legjobb barátunkká fogadhatjuk. Nem csak arra gondolok, hogy írjunk napirendet minden egyes napra, mert ez megkönnyítené az életünket.

Ha voltál már te is olyan helyzetben, mikor a tehetetlenségtől azt sem tudtad, hogy a következő pillanat hogyan fog alakulni, tudd, hogy nem vagy egyedül ilyenkor sem.

Annyi idő kell, amennyire szükséged van. Nem szabad sajnálni az időt a regenerálódásra a mai rohanó hétköznapokban. Sőt! Van, aki még a pihenőnapokat is átalakítja hétköznapokká. Nem csoda, hogy azután jön a kimerültség, az otthoni vagy a munkahelyi összezördülések, veszekedések.

Ha belevágtál ebbe az egész embert próbáló feladatba, úgy, mint én, tudod, mire gondolok. Ha még nem, szánd rá az idődet, mert megéri gyógyulni, ugyanis az egészség érték, amire vigyáznunk kell.