"az élet nem mindig habos torta..."

Bujkál bennünk a kisördög, aki nem engedi, hogy a szándékunk szerint tegyünk. Végleg lemondani valamiről (cigiről, csokiról, több ruháról, alkoholról, kávéról) embertpróbáló feladat.

Különbözőek vagyunk, mindenki másban jó, de ez így természetes és így jó. Amikor találkozol a társaddal, vajon eszedbe jut-e, hogy milyen értékek is lakoznak a személyisége mögött? Nem árt, ha figyelünk egy kicsit erre is.

Sokszor vagyunk kénytelenek a családunktól, a szeretteinktől távol lenni. De mikor végre letelik például a munkaidőnk, fenomenális érzés hazajönni, hazaérkezni.

A címben írt mondat inkább rám nézve igaz, nem tudhatom, hogy veled történt-e már hasonló. Nálam viszont elég sokszor megesett régebben, hogy nem tudtam kifelé azt nyújtani, amit szerettem volna, annyira be voltam skatulyázva egy bizonyos szerepkörre.

Kicsi szívünk miért fáj annyira, mikor el kell, hogy búcsúzzunk valakitől? Olyan nehézzé válik a lelkünk, szinte kettészakad a fájdalomtól. Megtörünk, szomorúak vagyunk, s nem értjük, hogyan is történhetett mindez.

Lehet, hogy nem leszek túl népszerű, mert szinte minden bejegyzésben a szeretet erejét hangsúlyozom, de hidd el, ha jobban belegondolsz, a szívünkhöz a lehető legrövidebb út csakis a szeretet ereje lehet. Megmagyarázom, hogy miért.

Épp nézem a tévében a teniszrangadót, és itt hallottam a címbeli mondatot. Amiért mondta a bemondó ezt a mondatot, az az, hogy az egyik játékos már vezetett 5:2-re, 6:3-ra, mégis az ellenfele szerezte meg a játszmagyőzelmet 6:7-re. Erre mondta a bemondó, hogy a sportban nehéz felejteni. Pedig tudni…

Még javában alszol, gondolom, én most ébredtem fel és úgy tűnik, ki is aludtam magam. Neked is kívánok örömteli ébredést, szép reggelt! :) Ha teheted, nyújtózz egyet, töröld ki a gondolataidból a tegnapi nap rossz beidegződéseit, koncentrálj csak a mai reggelre, a gyönyörű álmodra, és jókedvvel…

Aki hangulati ember, sokszor enged az érzelmeinek, azt hiszi, hogy hatalmuk van ezeknek az érzelmeknek felette. Pedig mi irányítunk mindent. Még akkor is így van, ha ezt első hallásra nem vesszük figyelembe vagy nem hisszük el.

Már sokan lepihentek ma, mások szerint még gyerekcipőben jár az idő. Este fél tíz van, és már annyira megszoktam, hogy ilyenkor "ébredek" fel a legjobban, hogy már fel sem tűnik. Általában éjfélig fent szoktam maradni, sok mindenre elég ez a pár óra még addig. Igyekszem is jól beosztani magamnak.