Remélem, hogy jól ébredtél, és vidáman kezdődik a napod. :) Sokszor gondolkodom, miért is romlik el a kedvünk néha, miért nem állandó a jókedvünk. Mint mindent, a hangulatunkat is tudjuk befolyásolni, és van, amikor jó is ha ezt megtesszük, nehogy a búskomorság kifogjon rajtunk.
4. Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:
5. Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
Ma egy kicsit bolondos nap van, előttem elszaladt egy fekete macska reggel, de én mindezt szerencsésnek tartom. Amiről írni akarok, az inkább az, hogy ha létezik ilyesmi, mint az otthoni "házi sárkány", akkor tegyünk ellene, hogy mihamarabb megszűnjön. Vagyis ne legyünk kicsit sem féltékenyek a társunkra, vagy csak annyira, amennyire az még egészséges.
Sokszor csinálunk minden mást, minthogy önmagunkat ápolnánk. Pedig erre van a legnagyobb szükség időnként. Elviszi az időnket az állandó készenlét, amikor is meg kell felelnünk az elvárásoknak, saját magunk elvárásainak, és azt hisszük, hogy mások elvárásait is nekünk kell teljesíteni. Nem jut idő önmagunkra. Ha először "rendbetesszük" a saját házunk táját, vagyis csak azzal törődünk, amivel mi szeretnénk, nem azzal, amit mások várnak el tőlünk, sokkal több időnk lesz, és sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Nehéz meglátni néha az életben azt a sok szépet, amit nekünk tud adni. Van, hogy elmegyünk olyan események mellett, amik sorsdöntőek a számunkra. Pedig vannak percek, amiket ha elmulasztunk, azok már sosem jönnek újból elénk. Lehet, hogy nem vesszük észre azt, ami nyilvánvaló a számunkra, elsikkadunk fontos dolgok mellett. És mikor rádöbbenünk, hogy mit is veszítettünk, szomorúak leszünk, mert tehettünk volna másképp is.
Van egy film, aminek ez a címe, hogy - Álmomban már láttalak -, és nekem épp ez jutott eszembe, mert sokszor álmodom veled. Nappal gondolkodom sokszor, vajon ki is vagy te, aki mindig visszatérsz hozzám, és elolvasol egy-két bejegyzést ebből a blogból. Valamilyen hasonlóság biztosan van közöttünk, vagy legalább is megérintett téged egy-két szó, gondolat, amiről írok. Sokszor álmodom veled, meg kell, hogy mondjam, és mindig jóérzés fog el, mert érzem, hogy nem vagyok egyedül a nagyvilágban.
Sajnos a betegségem velejárói már régóta a kényszergondolatok. Küzdök velük mint a sárkánnyal, de időről időre visszatérnek, és nem tudok tenni ellenük semmit. Jön magától, és csak akkor múlik el, ha sikerül elterelnem valamivel a gondolatomat. Nehéz kezelni, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ebben a helyzetben.
Szeretek olvasni. Mikor betegebb voltam, mindig a könyvekhez menekültem vigaszért. De még most is így van ez. Megnyugtat, elfeledteti azt ami bántott, teljesen a könyv hatása alatt vagyok néha. Egyre kevesebb időnk van az olvasásra. Én is sokat töltök még mindig a számítógép előtt, amit igyekszem inkább az éjszakai órákra tolni. Ha van napirended, be tudod illeszteni, hogy tudj olvasni egy-egy órát napközben. Elég, ha rendszeressé teszed ezt a szokásodat, így hamar eljutsz a könyv végére, és feledhetetlen élményben lesz részed.
"A varázsló ott él valamennyiünkben. Mindent lát és mindenről tud. A varázsló felette áll fény és sötétség, jó és rossz, öröm és bánat ellentétpárjainak. Minden, amit a varázsló lát, a láthatatlan világban gyökerezik."
Érzékenyek vagyunk. Nem is tudjuk mindig kifejezni jól az érzéseinket. De az arcunkon mindig meglátszik, ha valamiért rossz kedvünk van. Kevés ember tudja eltitkolni, hogy most éppen rossz passzban van. Mégis, észrevesszük-e ezeket a megnyilvánulásokat? Vagy megvárjuk, míg elmúlik a társunk rosszkedve, és nem lépünk közbe, nehogy megsértsük az érzelmi világát?
Utolsó kommentek