"az élet nem mindig habos torta..."

Szoktál évértékelőt tartani? Végiggondolni, vajon mit csináltál jól, mit értél el az elmúlt évben, miben kellene még változnod, hogy teljesebb életet élhess? Ha nem, itt a ragyogó alkalom, vess számot az elmúlt éveddel. Biztos, hogy mindenkinél van, amit jobban tudott volna megcsinálni, ha kicsit jobban figyel, de nem ez a lényeg. Összességében jól érezted-e magad az elmúlt év során vagy sem?

Minden nap új reményt hoz, és jó ha tudod, csak magadra számíthatsz igazán. Tudj mindig örülni az életnek, és tudd elviselni, ha haragszanak rád. Ez bizony nem könnyű, mégis tovább kell tudni lépni. Az idő mindig megoldást hoz, és fel kell tudnod állni a padlóról, ha úgy alakult a sorsod. Alakítsd a sorsod jól, hiszen minden megváltoztatható. A holnap egy új reményt hoz, ne aggodalmaskodj.

Van, amikor tudjuk mit akarunk és hipp-hopp már cselekszünk is. Általában ilyenkor mindig jó a megérzésünk, és a végén jól is jövünk ki az adott feladatból. De amikor marcangol belülről valami (tudod, hogy jó lenne ha megvennéd pl. azt a pár cipőt, amire nincs is meg a kellő pénzed), akkor összezavarodsz. Nem tudod, hogy veled van-e a baj, vagy az árak szaladtak föl az égig hirtelen, és téged olyan helyzetbe hoztak, nem tudod mitévő is legyél.

Sok mindent kell mérlegelni mielőtt valóban meghozzuk a helyes választ a kérdésünkre. Viszont ha már döntöttünk, automatikusan beindulnak a megfelelő idegpályáink, és hozzák magukkal az egyre magától érthetőbb gondolatainkat, és ezek is vonzzák majd a megfelelő cselekedeteket is. De miért nem tudunk mindenben jól és gyorsan dönteni? 

Általában több variáció alakul ki, bármilyen kérdés előtt állunk is. Nagyon ritka, hogy csak egy jó válasz van. Választás elé kerülünk, és sok mindent mérlegre kell tennünk ahhoz, hogy ne járjunk pórul. Mert ugye nyerni szeretnénk, akárhogyan is döntünk, mi szeretnénk lenni a győztesek, nem szeretünk veszíteni. Ha véletlenül balul üt ki a dolog, szidjuk magunkat, miért is nem tudtunk türelmesebbek lenni, miért is nem vártunk még egy kicsit.

Nem tudunk mindig mindenre odafigyelni. Véletlenül is adódhatnak rossz választásaink, ezt jó ha belekalkuláljuk amikor gondolkodunk. Sokszor nincs elég időnk arra, hogy megfelelően átvizsgáljuk az adott helyzetet. Rá vagyunk kényszerítve egy kicsit a gyors döntésre, és ez sokszor megbosszulja magát. Legyünk önmagunkkal ezért türelmesek, és aludjunk mindig egyet egy nehéznek ígérkező válasz meghozatala előtt. Kérdezzük meg mindig magunktól, hogy mit nyerhetek ha az első utat választom, és mit veszíthetek. Csak akkor döntsünk végleg, ha száz százalékig biztosak vagyunk magunkban. A bizonytalanság oda vezet, hogy magunkat okoljuk a hibákért, pedig lehet, hogy máshol kell keresni a baj forrását. Gondolkozz mindig józanul, tudd, hogy mit csinálsz, és tudd, hogy mit szeretnél elérni életedben.

Számtalan eset volt már életemben, mikor döntenem kellett, mit is tegyek. Most is egy válaszút elé érkeztem, és azon morfondírozok, mitévő is legyek. Kiktől kérhetek tanácsot? Elég-e az a tudás, amit én tudok? Mi lesz, ha nem jól választok? Érdemes-e kockáztatnom vagy sem?

Életünkben nagyon sokat számít, mikor hogyan is döntünk. Vajon mit tehetünk ha válaszút elé érkezünk? Mindenképpen alaposan meg kell vizsgálni a helyzetünket. Mit nyerhetünk és mit veszíthetünk a döntésünkkel. Nagyon kevés eset volt nálam, hogy mertem kockáztatni. Most mégis bevállalok egy olyan helyzetet, amiről tudom, hogy hasznomra fog válni, de elég kevés pénzt tudok rá áldozni. Az összeg maga kifizethető, nem túl sok, csak még nem tudom, mit is kapok érte cserébe. Ez a kockázatom. Már ott vagyok a küszöbön, hogy megveszem, mégis valami visszatart. Ez az én gyengeségem.

Bármiről is legyen szó, fontoljuk meg százszor mit fogunk tenni, nehogy később megbánjuk. Aki mer az nyer! -ugye. Én most ezt tartom a szemem előtt, és egy évet rászánok az életemből, hogy kiderüljön, vajon jól döntöttem-e. Sok-sok évet éltem le úgy, hogy háttérbe szorítottam magam, nem mertem kitörni a bezártságból. Mindig önmagamat tettem az utolsó helyre, aminek elég sok negatív vonzata lett. Még van egy-két napom, hogy döntsek, és ezért is vagyok mostanában fent még éjjel is, mert ezen gondolkozom.

Honnan tudjuk meg, hogy jól döntünk, vagy sem? Az idő valószínű eldönti hamar, de nem lehet mindig erre hagyatkozni. A megérzéseim általában jók szoktak lenni, és most úgy érzem, szükségem van a változtatásra. Ha letelik egy év, és még mindig írom a blogot, valószínű, megosztom veled jövő karácsonykor, hogy jól döntöttem-e, mi is volt az, amin ennyit törtem a fejem.

Addig is legyen mindannyiunknak annyi fegyver a tarsolyában, hogy a kritikus helyzeteket jól tudjuk kezelni.

Hallgass meg egy dalt, és dönts mindig mindenben okosan. :)

Hallgatom Tóth Gábor Élelmiszer-ipari mérnök egyik videójában: - "Luxus világban élünk, van időnk szomorkodni." - Arra céloz, hogy most kényelmes a világ, sok helyen el vagyunk kényeztetve, de ha visszagondolunk szüleink, nagyszüleink életére, láthatjuk, nekik bizony sokszor meg kellett küzdeniük életükben. Ha csak magamra vetítem az idézett mondatot, láthatom, hogy bizony igaza van az előadónak. Mikor gyengébben vagyok, nem gondolok arra, milyen jó is, hogy csak felkapcsolom a villanyt, és lám, világosság vesz körül. Nagyszüleinknek még petróleum lámpát kellett használniuk, azt is jól beosztva, mert minden drága volt, mindennel takarékoskodni kellett.

Mindig ott szúrjuk el, hogy túlzásba visszük a rossz szokásainkat. Pedig megfogadjuk, hogy mától, vagy holnaptól minden másképp lesz. És az élet kifog rajtunk. Vagy éppen a saját természetünk. Nem könnyű megváltozni. Pedig amúgy is változunk egymás által is, önmagunkat is formáljuk egy kicsit, és a nagybetűs élet is mindig hozza a maga formáját, amit nem mindig veszünk jónéven.

Van valami megfoghatatlan abban, ha valaki életmódváltásra "adja a fejét". Először nem is tudjuk hogyan kezdjünk hozzá, később, mikor már van egy-két ötletünk, nem biztos, hogy nálunk működne a módszer. Nem bízunk eléggé önmagunkban. Pedig valahogyan el kell kezdeni, bele kell vágni az elejébe, erőt kell meríteni, motiválni kell magunkat, hogy meglegyen a kellő akarat a kezdéshez.

Ha megígérünk valamit valakinek, vagy akárcsak önmagunknak, bizony illik betartani az ígéretünket, hogy mások is adjanak a szavunkra, higgyenek bennünk. Nagy lépést teszel az életedben, ha tudod vállalni önmagad, mindig lehet rád számítani, mert megbízható ember vagy. Különfélék vagyunk. És még ha önmagunkba nézünk is, láthatjuk, hogy mi magunk is különbözőféleképpen reagálunk a minket ért eseményekre. Az adott szó sokat számít. Nem mindegy, hogy hogyan vélekednek rólunk, mit is gondolnak rólunk a többiek, mikor fontos feladatokról van szó.

Könnyen mennek a nappalok egymás után, a reggelt követi az este, az estét a reggel, és már megint indulnunk kell, hogy megtegyük a napi feladatainkat. Sokszor mondjuk, hogy - milyen hamar vége lett a napnak -, pedig még csak most kezdődött el. Sokszor nehezen indul a reggel, mégis észre sem vesszük, máris este van megint. Ha kiegyensúlyozottan élsz, neked nincs hiányérzeted, mert megélsz mindent a maga valójában. Neked minden nap azt a varázst hozza el, amit vársz egy naptól. Te vagy az, aki tesz ezért, és te vagy az, aki át is éli az örömöt, a bánatot, mikor mit hoz az élet.