Arra jöttem rá, illetve azt fedeztem fel, illetve jó, ha úgy teszünk, hogy értékes pillanatokkal lepjük meg a társunkat, akivel épp összehozott a jó sorsunk, és ez kivétel nélkül vonatkozik mindenkire, akivel csak találkozni fogunk ezután is életünkben. Persze, nem az én felfedezésem ez, már jóval előttem tudta az emberiség ezt, hogyha kellően megbecsüljük azokat a pillanatokat, amiket kapunk a jó sorsunktól, annak számos jó hatása van ránk és az életünkre egyaránt.
"Mindenki, aki meghallgat minket, és a teljes figyelmével ajándékoz meg, azt az érzést adhatja nekünk, hogy érdemes élni. Ilyen a jó barát. A jó férj, vagy a jó feleség. Ilyen a jó szülő. Vagy akár egy idegen ember, aki végre figyel rád. Neked "ajándékozza" a figyelmét! Nagy és ritka dolog.
Mert mondani a magunkét: könnyű. Én, én, én! Fújom az "én" nótámat, az "én" szövegemet, az "én" sztorimat, mert akkor érzem, hogy érdemes élni, ha beszélek, ha kimondhatom, ami nyom. Néha csak dől belőlem a szó, mert meg akarok szabadulni a gondjaimtól, a feszültségemtől. Vagy egyszerűen csak el akarom adni az egómat, és produkálom magam.
De hallgatni és némán figyelni valakire: nagy művészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat."
(Müller Péter)
Továbbra is tartsd meg a jókedvedet, hiszen enélkül sokkal sivárabb lenne az életed és minden egyes napod is. Szó volt ugye tegnap a napirendről, és nem hiszem, hogy bárkinek is a hátrányára szolgálna, ha lenne egy olyan notesz a kezeügyében, ahová beírhatná a fontos programjait, azt, hogy mikor kell például edzeni egy jót, mikor kell megbeszélésre menni, vagy mikor mit jó csinálni, hogy egy jó nap alakulhasson ki az életében.
Hát, fennforgás van, képzeld el! Megcsináltam a napirendemet, és nagyon szorít az idő, hogy rendbe tudjam tenni az otthonomat, kb. egy hónap alatt. De mindig fogok neked írni ezalatt az egy hónap alatt, mert utána tényleg nyaralok egy kicsit, de még az is elképzelhető, hogy még akkor is lesz időm egy kevés, hogy tudjunk találkozni itt a neten legalább! :) Meg is ijedtem rendesen, de mivel mindig mindenre van megoldás, ezért nem kedvetlenedek el, csinálom teljes erőbedobással azt, amit kell, minden mást most kénytelen vagyok hátrahagyni.
No, megint itt vagyok, lehet, számítottál is rá, mert ugye hétvége van és ilyenkor én is inkább érek rá lazítani egy kicsit. Megint csak túlléptük már a tegnapot, ami annyit jelent, hogy újra későn kezdek bele egy bejegyzésbe, de bánja kánya!, most újfent így alakult. :) A lényeg mindig az, hogy mit szeretnék mondani neked, és hogy te eléggé érzékeny vagy-e minderre?! :)
Mi ragad meg téged egy dalban? Vagy egy természeti csodában? Vagy egy szép versben? Vajon melyik érzékszervünkkel tudatosul bennünk, hogy mennyire szép valami, amit látunk, amit tapasztalunk vagy ami történik velünk? Olyan szép világban élünk, hogy minduntalan beleütközünk egy-egy csodás pillanatba, ami magával ragad minket, megadjuk magunkat a szépségnek, a csodának, a pillanat élményének.
Kicsit hosszúra sikeredett a cím, de másképpen nem tudtam jól kifejezni magam. Legalább ez jó lecke arra, hogy van még mit tanulnom, ha meg szeretnék fogalmazni valamit. De van úgy, hogy muszáj szabatosan fogalmazni, mert csak így derül ki, mit is szeretnék mondani. De térjünk is vissza a címbéli mondathoz, ahhoz a témához, hogy bármit is mulasztottál el eddigi életed során, ne bánd, mert mindig lesznek új lehetőségek az életedben, hogy megint megpróbáld ugyanazt, amit egyszer már kifelejtettél a napjaidból.
Hát, kezdjük csak el ezt a témát boncolgatni, mert jó ha a színfalak mögé tekintünk, mert megtalálhatjuk ott az igazság forrását. Mindig hasonlítjuk magunkat másokhoz. Ez még akkor is így van, ha ezt nem szándékosan tesszük. Összehasonlítjuk az életvitelünket másokéval, megnézzük, kíváncsiak vagyunk arra, hogy mások hogyan élnek és ezt hogyan is csinálják, és ehhez képest mi hol tartunk. Ha ez az összehasonlítás kicsit sántít, akkor leszünk irigyek másokra, a szomszédunkra, a barátunkra és sok mindenki másra.
Az időnk drága kincs, nem is osztogatjuk ezt mindenfelé, inkább próbálunk jól gazdálkodni vele. Emlékszel még mikor voltál legutóbb nagyon időzavarban? Vagy talán mindig belefutsz egy ilyen csapdába? Gondolkodj el ezen, és próbálj rájönni, hogy mi volt az oka, hogy nem tudtad megfelelően kezelni az idődet.
Voltál már úgy, hogy magára kellett hogy hagyjál valakit, akit pedig úgy szerettél? Nem önszántadból tetted ezt, az élet rákényszerített. Ilyenkor majd megszakad a szíved, másra sem tudsz gondolni, csak rá, és érzed, hogy semmi sem tudja már kitörölni a szeretetét a szíved mélyéről, mert ez már a te részed. Tőle kaptad és megőrzöd most már ezt a szép érzést a szívedben.
Utolsó kommentek