"az élet nem mindig habos torta..."

Összeszedem minden erőmet. Úgy döntöttem, hogy nem megyek egyelőre orvoshoz, megpróbálok egyedül gyógyulni. Hoztam neked is sok smiley-t, sok szeretettel. Legelőször kezdek majd egy jó kiadós tornával, hogy megmozdítsam a bennem szunnyadó erőket. Később sem szabad tétlenkednem, ki kell mennem a friss levegőre. Egy jó kis séta fel fog vidítani, szép lassan fogok gyalogolni. Olyan dolgokat próbálok észrevenni a nap folyamán, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Szándékosan erőltetem egy kicsit magam, ha elfáradok, akkor is csak a székre ülhetek le pihenni, nem szabad elhanyagolnom magam.

Rossz napok járnak rám, állandó félelmet érzek, és az aggodalmaskodás csak társul mellé. Ez a cselekvőképtelenség az, ami most egyáltalán nem hiányzik. Nem is tudok jobb ötletet rá, minthogy ellátogatok a főorvosnőmhöz, és tanácsot kérek tőle. Magam is próbálok tenni ellene, de most csak sűllyedek lefelé. Karácsony táján nem ismeretlen nekem ez az érzés, örülnöm kellene, hiszen együtt lesz a család, mégis keserű érzés fog el gyakran. 

Van, hogy teljesen kimerülök, akkor úgy érzem magam, hogy senki sem szeret, mindent nekem kell megoldanom, és problémák sorozata jön egymás után. Szeretek böngészni a neten a meditációs gyakorlatok között. Most találtam egy olyan meditációt, ami nem csak akkor hatásos, ha valaki épp összetörte a szívünket, akkor is jó érzés hallgatni, ha mélyponton vagyunk valami oknál fogva. A lényege az, hogy segít ellazulni. Ha van még időd, hallgasd meg még reggel indulás előtt.

Már megint fent vagyok éjnek évadján. Gyere, ossz meg velem egy csésze kávét, ha te is épp blogot írsz vagy éppen olvasod az enyémet. Nincs olyan erő ilyenkor, ami alvásra tudna kényszeríteni, így együtt örülök az éj bölcsességével, hiszen annyi, de annyi jó ötlet, gondolat születhet ezekben az órákban. Gyorsan küldök egy ébresztő dalt, maradj velem. :)

Remélem, hogy azért kipihenten kezded majd a napodat, nem szeretnélek elrabolni álomtündértől. Én éppen főzök, mert így alakult, hogy ilyenkorra esett ez a feladat, így több időm lesz majd napközben. Ha szeretsz velem ébredni olykor-olykor, tudhatod, hogy sokkal jobb érzés korábban kelni egy vagy másfél órával a szokásosnál. Nem kell rendszert csinálni belőle, de egy-két alkalommal határozottan felüdítő. Van, hogy elvégezheted a szokásos reggeli edzésedet, és még talán a reggelit is te csinálod meg a család számára mire ők is felébrednek. 

Azt hiszem, hogy kicsit belejátszott a koránkelésbe az is, hogy túlettem magam. Vigyázz magadra te is, mindent csak mértékkel szabad végezni. De ha már így összejöttünk az éj kellős közepén, hadd legyen emlékezetes ez az együttlét, küldök neked egy másik dalt, hallgasd szeretettel. :)

S végül még egy dal csak neked. :)

Válassz kedvedre! :) Én rögtön kiszúrtam neked azt kis pöttyös ajándékot a sarokban, sok szeretettel küldöm neked. :) Hogy mi is van abban a kis dobozban? Benne van az összes bejegyzésem, amit írtam neked a blogban, a te dolgod mindössze csak annyi, hogy kiválogatod az örömteljes mondatokat, és csak arra emlékezel. Így könnyebb nekem is, igaz, hogy az igazi önvalómat igazán csak az egész mutatja, de mégis azt szeretném, ha ajándékként csak az igyekezet, és csak a szeretettel teli mondatok ragadnák meg a szívedet.

Bizony, alig vesszük észre, hogy egy egész év eltelik szép lassan, s már itt is van a mérlegelés ideje, lassan beköszönt az új esztendő. Voltak jó, s rosszabb napjaink, mint az minden évben előfordul. Én már nagyon az eljövendő év hatása alatt vagyok, tervezegetek, mert én vagyok az a tipikus eset, aki mindent vár az új esztendőtől. Sokan vagyunk ezzel így, azt hiszem. 

Rohan az idő, és mi is sokszor rohanunk vele együtt. Nem vesszük észre mire van szüksége a másik embernek, néha kicsit önző módon csak arra figyelünk, hogy minél hamarabb vége legyen a napnak, s mi mehessünk haza, ne is gondoljunk arra, mi történt velünk az elmúlt órákban. Nem vesszük észre, hogy társunk esetleg bajban van, és segítő kézre lenne szüksége. Lehet, hogy csak egy biztató szóra, vagy egy baráti ölelésre várunk olykor. Mindenkinek lehet rossz napja. Nem úgy sikerültek a dolgai, ahogy azt eltervezte, mert az élet közbeszólt. 

Tudom, sok helyen olvastad már, hogy ne csüggedj, ha rosszabb a sorsod, hiszen gondolj azokra, akiknek alig jut este étel az asztalra. Gondolj azokra, akik kéz és láb nélkül kénytelenek élni, mégis a mosoly mindig ott bújkál a szájuk sarkában, hiszen lehet így is egy szebb, és boldogabb életet élni. Én sem fogok most másról írni, mint arról, hogy sokszor elfelejtjük, mennyire boldogok lehetnénk nap mint nap, ha azon járna az eszünk, hogyan tegyük varázslatossá a velünk találkozó emberek életét. 

Egyszer fönt, egyszer lent. Ilyen az életünk. Egyszer mint villámcsapás hasít a levegőbe, és azt sem tudjuk mitévők legyünk, máskor a legédesebb arcát mutatja. Ilyenkor szeretünk élni, s azt szeretnénk bárcsak sosem múlna el a boldogságunk. Az életünk hol elkezdődik, hol vége szakad valahol, de egy biztos, nem unalmas sosem, mindig tartogat számunkra meglepetéseket.