"az élet nem mindig habos torta..."

Vidámnak és kedvesnek

Lássalak, ha nem leszel velem." 

Ugye, hogy ismerős a dalszöveg? Hallgasd meg! - Sok kis smiley-t küldök neked, és csak arra kérlek, hogy örülj teljes szívből mindennek az életben. Bármi történik körülötted, te maradj vidám. Lehet, kicsit bolondos ez a kép, mégis jókedvet varázsol az arcodra, de nem csak a tiédre, mindenkiére egyaránt. Ezzel a dallal együtt énekeltem a következő dalt is, amit küldök neked. Ezt is hallgasd meg ha van kedved hozzá. :) Nem biztos, hogy passzol a szöveg a képhez, mégis nálam ez a két dal ugyanolyan hatást vált ki, és réges-régen rengeteget énekeltem. Akkor is, mikor jókedvemben voltam, de ha búval bélelt voltam éppen, akkor meg éppen azért dúdoltam.

De sokszor mondogattuk még gimis koromban ezt a mondatot, hogy - such is life! - Angol órán tanultuk, illetve ragadt ránk a mondás, és legfőképpen olyankor hangoztattuk, mikor valamelyik tantárgyból nem jeleskedtünk valami jól. De egyébként is mondtuk, ha valami nem sikerült, vagy ha az élet nem úgy hozta a mi dolgainkat, ahogy azt mi szerettük volna, akkor máris kiszaladt a szánkon, hogy hát, ilyen az élet, nincs mit tenni. De boldogan is emlékszem a fiatalabb éveimre. Sokat bolondoztunk a lányokkal, az iskolatársakkal, és amilyen volt éppen az élet, úgy tetszett nekünk, nem zavart minket a nagy jókedvünkben semmi.

Van Daniel Golemannak egy könyve az érzelmi intelligenciáról. Még nem olvastam sokat belőle, de azt tudom, hogy a flow, az áramlás érzéséről ebben a könyvben olvastam először. Szívesen is ajánlom neked olvasásra ezt a könyvet, mindenkinek jó, aki hozzám hasonlóan sokszor van zavarban, és nem tudja jól kezelni érzelmi életét. Miért is alakult ki nálam efféle zavartság, nem tudom, valószínű, hogy a betegségem hozta magával. Most már azon vagyok, minél jobban tudjam fejleszteni magam, s ne ijedjek meg, ne essek kétségbe ha az érzelmeim megtréfálnak. 

Szintén a tv-ben láttam egy műsort, amiben egy rövid kísérletre invitálták a nézőket. Gondolni kellett egy színre, majd egy virágra, és végül egy szerszámra. Majdnem mindenkinél tökéletesen ugyanaz az eredmény, miszerint először a piros színre, majd a rózsára, s végül a kalapácsra gondolunk sokan. Nálam bejött 100%-ig az, ahogy rövid gondolkodás után válaszolni kellett, és tényleg (nem tudom miért?), de legelőször a pirosra gondoltam. Ehhez ugye nem "nehéz" rögtön a rózsára asszociálni, de hogy a kalapács az hogyan jutott eszembe, azt máig nem sejtem. Érdekes játék volt mindenesetre, és az emberek többségénél ugyanilyen eredményekre lehet számítani.

A képen lassan éjfélt mutat az óra, s nézd csak a mérleg másik oldalát, ennyi pénzt kockáztatsz, ha nem jól osztod be az idődet. A mérleg sosem hazudik. Kivéve ha pontatlanul van beállítva. Így aztán hihetünk a mérlegnek, nem kevés összeg ütné a markunkat, ha lecserélnénk még ma a vekkeróránkat. Az idő pénz. Benjamin Franklin találó mondása ma is igaz, és azt hiszem az is marad. Mit becsülünk meg jobban? A pénzt vagy az időt? A mostani nehéz helyzetünkben azt hiszem, mindenki kapásból a pénzt választja, úgy véli, hogy időt majd csak szerez hozzá. Hiszen időnk van, de pénzünk az nem sok. Többre becsüljük a pénzt az időnél. Azután ha meggazdagszunk véletlenül, rájövünk, hogy több időt kellett volna egyes dolgainkra szánni, hogy ma boldogabban vagy egészségesebben élhessünk.

Time is money? - Az idő pénz? - Melyikből jut mindennapra vajon? Időnk van mindennapra 24 óra, de ezalatt az idő alatt kell megkeresnünk a napi betevőt, a kenyérre valót, minden olyat, amit csak pénzen lehet megvásárolni. Sokan vagyunk, akik versenyeznek az idővel, ami teljesen hiábavaló dolog. Kimerültség, krónikus fáradtság lesz a velejárója. Egyszerűbb álljt parancsolni magunknak, és megtanulni a pihenés, a lazítás technikáját. Ehhez bizony önuralmat kell gyakorolnunk. A megfelelő hozzáállás mindig kisegít a bajból. 

Legyél jó barátja az időnek, s ő magával hozza azt a sok pénzt, amire vágysz. Egyszerűen bevozzod, magadhoz vonzzod a szerencsét is kettejük mellé. S így a három jó barát együtt tart veled az úton, mindig előreengedve egymást, hogy mindenkinek kijusson az ünneplésből, az első helyből. Vigyázz, hogy jó gazdája légy szolgáidnak, és akkor ők kitartanak melletted mindhalálig. 

Hallgass meg egy dalt ha még fent vagy, legyen szép álmod, hagyj időt a pihenésre is. :)

+ egy ráadásdal csak neked. :) 

Így énekli a Piramis együttes dalában Révész Sándor. Hallgasd meg, neked küldöm sok szeretettel. Egyik kedvenc dalom, s most elgondolkodtam azon (már csak úgy képzeletben), hogy mit kezdenék én két élettel. A tv-ben egyszer néztem a világunk fejlődéséről és létezésünkről egy dokumentumfilmet. A lényege az volt, hogy van olyan elmélet, ami nem zárja ki, hogy léteznek párhuzamos életek, párhuzamos világok. Az elmélet szerint amit a mostani életünkben lehet, hogy rosszul teszünk, egy másik, párhuzamos világban már akár helyesen is cselekedhetünk, vagyis jobban oldanánk meg ugyanazt a helyzetet. 

Sokszor gondoljuk, hogy szűkében vagyunk időnknek. Sokszor gondolkodunk úgy, hogy több mindent tudnánk megtenni, ha lenne elég időnk. Ez bizony elég logikus, hiszen ha több időt tudunk teremteni magunknak, és ha jól is használjuk ki, a szabályok szerint biztos, hogy hatékonyabbak is leszünk. Sok minden függ tőlünk. Attól, hogyan is gondolkodunk az időnkkel kapcsolatban. Megvalósulnak-e az álmaink vajon, ha tényleg mindent elvégeztünk már, mindent annak rendje és módja szerint megcsináltunk? Ha ügyesek vagyunk, és ügyesek voltunk a tervezésben és a kivitelezésben, mint megérdemelt ajándékot kapjuk az élettől a boldogságot, a nyugalmat, és a mindennapi jókedvet. 

...amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt." - írja a Wikipédia. Kikerestem a pánik szó igazi jelentését, mert nagyon sokunkat gyötör ez az érzés. Aki egészséges, annak elég ijesztően hangzik, hogy - kétségbeesett rémület -, menekülési kényszer -, és ami a megdöbbentő, hogy ez mind kifog a józan eszünkön, és ahogy egyszerűen mondani szoktuk, - bepánikolunk. Pedig Selye János is megállapította, hogy - "a stressz az élet sava és borsa". De egy kalap alá vonhatjuk-e a két szót vagy ezt a két érzést, stressz és pánik? Van-e közük egymáshoz vagy sem? Én csak a saját tapasztalatomból indulok ki, ugyanis nálam egyszerre jelentkezett a stressz is és a pánik is, olyan formában, hogy végül már azon gondolkoztam, hogy egyáltalán tudok-e így élni ezekkel az érzéseimmel.