Biztosan csak én lébecolom el az időmet néha, de mindig belefutok az időzavar problémájába. Ha te is jártál hasonló cipőben, azt ajánlom most első körben, hogy olvass! Ugyanis egy könyvet szeretnék neked ajánlani az időbeosztásról. Ugye a huszonnégy óra az huszonnégy óra! Se több, se kevesebb! Ennyi egy napunk, ezzel kell jól gazdálkodnunk.
Hogy milyen kedvünk van egy nap, ez sok mindentől függ. Olyan behatások érnek minket egész nap, amit vagy jól tudunk kezelni, vagy sem. Sokszor írtam én is, hogy minden nézőpont kérdése, attól függ sok minden, hogy milyen a hozzáállásunk egy-egy dologhoz. De ha a helyzet olyan, amibe éppen belecsöppentünk, amire tulajdonképpen csak egyféle reakció valószínű, akkor hiába is mondogatjuk magunknak, hogy - jól van, nyugi, nem kell úgy felkapni a vizet! -, úgy reagálunk, ahogy abban a pillanatban érezzük magunkat.
Amikor az embert trauma éri, egyáltalán nincs fogalma róla, hogy mihez is kezdjen. Ott áll egyedül a problémájával és halvány sejtelme sincs róla, hogy mit csináljon. Egyedül kell feldolgoznia mindenképpen ezt a helyzetet, de képtelen rá, hiszen nincsen rá felkészülve. Ott van egyedül, vagy jó esetben van segítsége, de a problémájával neki kell egyedül megküzdenie, mert nem tudja senki rajta kívül, hogyan is kezelje ezt a traumát.
Néha belegondolok az elmúlt tíz évembe, azután pedig elgondolkodom a leendő tíz évemen. Próbálom összehasonlítani őket, ami az elmúlt tíz év alatt történt velem, és hozzágondolom, hogy mi fog történni azalatt a tíz év alatt, ami még csak ezután jön. Nem ítélkezem, csak próbálom megfejteni a titkot, hogy miért van az, hogy eddig még sosem terveztem meg úgy istenigazából tíz évet az életemben?
Valamit mindig tartogat egy nap a számunkra. Reggel még ezt talán nem is sejted, de titokban azért reméled, hogy valamilyen titokzatosan szép dolog fog veled ma történni. Eszedbe jut sok minden, a gondolataid időnként elkalandoznak, s eszedbe jut egy régi szép emlék, vagy talán az, ami épp tegnap történt veled. Elgondolkodol, a tekinteted messze jár, s az idő egy pillanatra megszűnik létezni a számodra, mert csak egy valami foglalkoztat téged. Az, hogy egyszer valamikor valamilyen szép dolog történt veled, ami most eszedbe jutott, s szeretnéd, ha most csak erre emlékeznél, nem törődve semmi mással.
"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra,
amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra,
hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan,
becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak!
Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha."
(Szabó Magda)
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Láttad már a szép napfelkeltét vagy a szép naplementét? Láttad már a természet ezernyi szépségét? Elindultál-e már megkeresni ezeket a gyöngyszemeket? Szétnéztél-e már a réten? És a csillogó kék égen? Megfigyelted-e már, milyen csodák vesznek körül téged? és Megpillantottad-e már a tóban ficánkoló halakat? vagy Megkerested-e a számodra fontos dolgokat?
"Olyan embert válassz...
aki ha zuhansz, megtartja
a vállad, ha megbotlasz
felsegít, betakar ha fázol;
- akivel a némaság is
megszólal magától..."
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
A szívünkben drága kincsek rejtőzködnek, sokszor észre sem vesszük ezeket a kincseinket. Mi ad értelmet az életednek? Miért kelsz fel minden reggel az ágyból? Mi az, amiért megéri élned, mit tartasz fontosnak az életedben? - Kutass, keress, hogy rálelj a saját kincseidre, azokra, amiért korán reggel kiugrasz az ágyból, amiért megéri reggel korábban kelned, ami örömet okoz és amit szívesen is csinálsz mindenkor!
Volt idő, amikor nagyon gyorsan dühbe tudtam gurulni, semmi nem használt ilyenkor. Ma már úgy vagyok vele, hogy hadd jöjjön, aminek jönnie kell, túléltem már sok mindent, azt is túl fogom élni, ha valamilyen kellemetlenség jön közbe.
Utolsó kommentek