"az élet nem mindig habos torta..."

Ha mégegyszer születnék, biztos nagy világutazó lennék, persze csak ha lenne rá módom. Egy ilyen vitorláshajón utaznék szívesen, de nézd a képet, már maga a látvány megéri, hogy útrakeljen az ember lánya. Mindig szerettem nézni útikönyvekben a csodálatosnál csodálatosabb fényképeket hazai és külföldi városokról.

Ahhoz, hogy álmainkat megvalósíthassuk, először álmok kellenek részünkről, képzeletünkben látnunk kell, hogy mi az, amit el szeretnénk érni. Tavaly voltam kórházban, ahol a pszichológusnő megkérdezte a teszt elvégzésénél, hogy szeretem-e pl. a szerelmes filmeket. Én azt válaszoltam, hogy nem, mert mindig elsírom magam. Gyakorlatilag végigsírom az egész filmet. Úgy is töltöttem ki a tesztet, hogy nemleges választ adtam erre a kérdésre, de azóta is azon fáradozom, hogy végig tudjak nézni elejétől a végéig bármilyen szerelmes filmet. Túlérzékeny vagyok. Nehéz megküzdeni ezzel néha, sokszor olyankor tör rám ez az érzés, mikor a legkevésbé kívánatos.

Valósítsuk meg álmainkat. Gyűjtsük össze azokat a kívánságainkat, amikről tudjuk, hogy boldoggá tesznek, és legyen az bármilyen hihetetlen kívánság is, valóra válhat, ha mi is aktív részesei tudunk lenni a kivitelezésben. Nem is kell mondjam, hogy tavaly óta lelkesen nézek már filmeket is, mert vannak nagyon jó filmek, amiket vétek kihagyni az életünkből. Ugyanígy vagyok az olvasással. Nincs annyi idő este, hogy annyit tudnék olvasni, amennyit szeretnék. Sok olyan vágyam van, amit most még nem tudok kivitelezni, de tervbe van véve, és nem fogok elfeledkezni róluk.

Ha vannak álmaid, ha vannak vágyaid, ne hagyd, hogy az idő múlásával elvesszenek, dolgozz meg értük, dolgozz értük minden nap. Minden nap reggel újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat arra, mik a valódi vágyaink és álmaink. Én tanultam a tavaly kitöltött tesztből, és nem hagyom magam többé, egy aktív és egy normális életet akarok élni.

Álmodozni jó. Ha teljesülnek az álmaink, a magaslatokban érezhetjük magunkat, és ez így is van jól. Álmaink teszik még gyönyörűbbé életünket, ezért merjünk nagyot álmodni.

Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)

Keresem a pozitív helyzeteket, kutatom a pozitív élményeket, próbálom jobban kiismerni magam. Először tisztáznom kell magamban, hogy hol tartok, hová szeretnék eljutni, és ezt hogyan is valósíthatnám meg. Kiesnek percek, órák az életemből, a napjaimból. Vissza kell tudnom szerezni a jókedvemet, mert az visz előrébb. Nem szabad túlbonyolítanom semmit, sokszor az egyszerűség visz a megoldáshoz.

Ne vedd a szívedre, ha valami szomorú történik veled. Erősnek kell lenned minden helyzetben. Keress vidám pillanatokat az emlékeidben, és gondolj mindig arra, hogy ezek a vidám pillanatok mennyire megörvendeztettek téged abban a bizonyos helyzetben. Csak ezekre a vidám pillanatokra emlékezz, csak ezeket a vidám pillanatokat tárold a fejedben és a szíved közepén is. Van, amikor vidámak szeretnénk lenni, de közbejön valami, ami elvágja a jókedvünk fonalát. Honnan tudunk erőt meríteni ilyenkor? Honnan lesz energiánk újból kezdeni mindent, és folytatni onnan ahol megrekedtünk?

Sok-sok éven át éreztem, hogy egyedül vagyok a világban, nincs aki mellém állna ha segítségre szorulnék. Annak ellenére éreztem magányosnak magam, hogy tudtam, a családom mindent megtesz azért, hogy nekem könnyebb legyen. Azt hittem, hogy magamra maradok, és ezt a gondolatot nem is tudtam kiverni a fejemből. Volt időszak, mikor csak feküdtem az ágyban, és nem volt erőm felkelni, csinálni valami érdemlegeset itthon. Talán akkor változott valamit a helyzetem, mikor megvettem Albert Györgyi könyvét a depresszióról. Akkor hittem el csak, hogy másnak is van hasonló problémája, és más is küzd a mindennapokkal.

Figyelem a napokat, figyelem a perceket és a másodperceket is, mert olyan gyorsan repül a nyár, szélvész sebességgel. Van még bőven idő azért ha nyaralni akar valaki menni, éppen ezért jó, ha szántszándékkal figyeljük, hogyan töltjük napjainkat. Cél, hogy kihasználhassuk az elénk táruló lehetőségeket. Sok-sok rendezvény hívogat minket, töltsük együtt az időnket, később bizony szép emlékek lesznek majd ezek a pillanatok. De most még előttünk van a választás lehetősége, rajtunk múlik, hogy merre megyünk, hirtelen döntünk-e vagy már régebbi terveink valósulhatnak meg. Ettől is függ, hogy tovább hogyan halad majd a sorsunk.

Mindig is visszahúzódó voltam, már kisgyerekként is szégyenlős és izgulós tipusú. Amióta beteg lettem, ez a viselkedés egyre rosszabbá válik, és keresem a lehetőségeket, hogy ezen változtatni tudjak. Lehet, hogy azért írok blogot is, mert nem tudom csak így elmondani, hogy mit érzek belül, így jobban jönnek a szavak, a mondatok. Nehezen fejezem ki magam ha beszélgetni kezdek valakivel, és hamar zavarba is jövök. Most egy könyvet olvasok a vonzerőről. A bejegyzés címe is ebből a könyvből való, mert az egész könyv mondanivalóját ebben látom jól összefoglalva. Legalábbis én így gondolom.

Vagy saját magunk példáján keresztül tanulunk, vagy figyelünk másokra, ők hogyan is cselekszenek, és ez nekik beválik-e a mindennapi életben vagy sem. Tanulni mindig jó, érdemes időt áldozni rá. Okosabbak leszünk, jobban kijövünk embertársainkkal, és saját magunkat is jobban megismerhetjük. Megismerjük a világot a maga egyszerűségében és megtanuljuk, hogy nem jó ha túlbonyolítjuk ügyeinket. Vannak dolgok, amikhez egyszerűen olyan csodás módon jutunk el, hogy élvezzük az odavezető utat.

Hát, így szeretnék egyre feljebb jutni a lépcsőfokokon. Csak ha megvan a megfelelő lekesedés, a pozitív hozzáállás, a jókedv a cselekvéshez, csak akkor tudok a magaslatokba jutni. A mai napomat ha értékelném, mindenképpen járna a piros pont, mert teljes odaadással csináltam a feladataimat. Eredményes is voltam, és örömmel végeztem amit kitűztem magamnak. A jó az egészben az, hogy egyáltalán nem gondoltam a betegségemre, mert amíg csináltam a dolgom, teljesen lekötött a munkám. Így kellene minden napot kezdeni is, és végigvinni is. Nagyon örülök, mert talán így elkezdődik valami, amit már évek óta szeretnék megvalósítani. Azt, hogy minden aggodalmaskodás nélkül teljenek a napjaim.

Egyedül én kellek ehhez, csak én tudok olyan hangulatot teremteni magam körül, hogy jól érezzem magam akkor is, ha dolog van, akkor is, ha pihenő idő van. Akkor is, ha egyedül dolgozom, és akkor is, ha együtt dolgozom a társaimmal. Sokkal eredményesebb egy ilyen nap, amikor elejétől a végéig megterveztem, hogy mikor mit kell tennem. Persze eddig is volt, hogy gondolatban is megterveztem a napomat, vagy belekezdtem abba, amit kevésbé szerettem csinálni, de az, hogy tudatosan csak arra koncentráljak, ami a feladatom, nem mindig jött össze. Határozott cselekvési terv kellett, az, hogy összeírjam a 30 szokást, amit meg szeretnék valósítani az életemben, és elhatározás, hogy most valóban végig szeretném csinálni ezt az egy évet, amit kb. szánok arra, hogy jól beépüljön a mindennapjaim közé.

Biztos, hogy a napok jó összhatása is kellett ahhoz, hogy eredményes lehessek, de nő az önbizalmam egy-egy ilyen sikeres nap után. És erre van éppen szükségem, hogyha folytatni szeretném a sikerélmények sorát ezután is. Ezután minden napot előre jól megtervezek, mert szükségem van erre, és el is várom magamtól, hogy jól sikerüljön minden napom. Minden jó, ha jó a vége. Örömmel térek nyugovóra majd, és boldogan várom a holnapi napot is. :)

Küldök egy dalt neked, hallgasd szeretettel. :)