"az élet nem mindig habos torta..."

Sokszor morfondírozom azon, mennyi lehetőség adódik az életünkben és jó, ha párat észre tudunk venni, esetleg ki is tudjuk használni őket. De hogyan vegyük észre ezeket az elénk táruló lehetőségeket?

Van egy órád? Mármint egy ráérő szabad órád? Csak azért kérdezem, mert rengeteg mindent tudsz csinálni egy óra alatt. Például olvasni, edzeni, sportolni, főzni valami finomat, vagy csak úgy heverészni a kanapén semmire sem gondolva. 

Tengernyi problémával találkozunk nap mint nap. Azt hiszem, mihelyt kinyitjuk a szemünket reggel, és körülnézünk a szobában, vagy elég, ha csak mélyen elgondolkodunk az előttünk álló napról, számos probléma, gond és baj kerül a szemünk elé. Mit kezdjünk ezekkel a problémákkal és el tudunk-e jutni a végső megoldásig?

Az élet szép. Hogy is lehetne másképpen!? Nyáron hallod már korán reggel a madarak csivitelését az ablakod alatt, ősszel tengernyi avar borítja be az udvarodat, télen alig várod, hogy leessen az első hó, tavasszal pedig kinyílsz, mint egy virág, újraéledsz a természettel. Hát, lehetne ennél csodásabb az életünk? Lehetne, igen, és lesz is. Minden egyes nappal.

Mindenki szeretne boldog lenni. De mit is értünk boldogság alatt? Mikor érezzük magunkat boldognak úgy Istenigazából? Jó lenne tudni ezekre a kérdésekre a választ. 

Az életünk nem mindig könnyű. Boldognak azonban bármikor érezhetjük magunkat, még akkor is, mikor a sorsunk igyekszik meggyötörni minket. Ne hidd, hogy nincs ráhatásod életed alakulására. Könnyen a kezedbe veheted életed irányítását, mert olyan erő és tudás van benned, hogy bármivel szembeszállhatsz, bármit megvalósíthatsz. 

Lehet, hogy már nyugovóra tértél, hiszen nemsokára egy óra lesz. Én még egy kicsit fent maradok, pedig tudom, hogy az éjfél előtti alvás nagyon sokat számít az alvás minőségénél. Hiába, vannak ilyen napok, főleg hétvégén, amikor tovább nyújtom a napot, mintha sosem érne véget. 

Újév után minden elcsendesedik, minden visszamegy az eredeti kerékvágásba, a hétköznapi életbe. De szeretnénk-e, hogy ez így legyen? Olvastam egy fórumon, hogy egy édesanya már alig várta, hogy leteljen a két és fél hét szünet a gyermekének, mert felőrölte minden energiatartalékát. 

Az elmúlt évek során, amióta ezt a blogot írom, töméntelen érzelmi hullámzáson mentem keresztül. Voltam nagyon jól és voltam nagyon rosszul is. A legtöbb érzésemet te is ismered, mert megírtam, kitártam a szívem, hiszen nem is tudtam volna másképp cselekedni. 

Hát, megint itt vagyunk az új év küszöbén! Nagyon sokan szeretnék már maguk mögött tudni ezt a mostani évet, sok keserűség távozik vele, úgy gondolják. Lehet, van, akinek épp ez az év hozott jót az életébe. Más értékrend szerint nézzük időnként az életünket.